Újfent hosszabb kihagyás után vagyunk, de már nagyon mocorgott bennem az ihlet, melyhez remek katalizátorként funkcionált az alábbi hír.

Egy interjúban Paul Stanley megerősítette, hogy alaposan felforgatott setlist-tel csapnak a húrok közé a tavaszi turnén. Egyrészt ugye lesz két nóta a Sonic Boomról, a Modern day Delilah és a Say yeah!, bár titkon reménykedem egy Stand-ben is.

Ami igazán állóvízbe hajított kő volt, az Starchild azon kijelentése, miszerint két olyan dal is lesz, melyet a maszkos felállás nem játszott még élőben, a Crazy, crazy nights és a God gave Rock n' roll to you. Ahogyan azt az indexes fórumban is kitárgyaltuk múlt héten, nagy kérdés, hogy miképp bírkózik meg Stanley a Crazy nights dallamaival, nomeg azt, hogy mennyivel kente meg ezért Gene-t, de ez engem cseppet sem érdekel. Felőlem akár playback támogatással is szólhatnak a dalok, bár azért azt mindenképp említsük meg, hogy mind Eric, mind Thommy igen komoly énektudással rendelkezik, így a vokálozásuk hatalmasat lendít az élő produkción.

Szerintem huszadszorra írom le, de nagyon messze van még május 28!!!

Ma sok zenét hallgattam, feltoltam jó másfél giga muzsikát a lejátszóra, aztán -ahogy Lukács is megénekelte- a végén tényleg jobban lettem, köszönet doktor!

Idestova két hónapot is magunk mögött tudhatunk 2010-ből, de már most olyan lemezek születtek, melyek vehemensen fognak tolakodni év végén, mikor az Év Lemeze díjat osztják. Ide tartozik egyebek mellett az Overkill vagy a Taking Dawn albuma, és sokak szerint az új Giant is, de ezeket mind háttérbe szorítja a norvég Wig Wam Non stop rock n' roll albuma.

A minap, az egyik kereskedelmi rádió reggeli másorában Gene Simmons-szal beszélgettek telefonon. Gene ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, őszintén és közvetlenül beszélgetett, nem egyszer magyar nyelven, természetesen a szokásos, csípős megjegyzésekkel fűszerezve.

A kérdések nagy része rajongók által beküldött kérdésekből lett kiválogatva, ennélfogva rengeteg érdekes dologról beszél Gene. Említést tesz Peter és Ace viselt dolgairól, magyar gyökereiről, a nőkről és a bizniszről - és sok más érdekes témáról. Szerintem minden KISS-rajongónak ajánlott, de "sima" rockrajongóknak is ajánlott.

Akit érdekel a beszélgetés, az ide kattintva, meghallgathatja az egészet.

Az alábbi, cirka húsz éves fénykép jobb oldalán látható figura, ma ünnepli 42. születésnapját, isten éltesse sokáig!

Túlzás lenne azt állítanom, hogy eleddig hemzsegtek a Megadeth-szel kapcsolatos bejegyzések a zsémollon, pedig volt olyan időszak, amikor talán a legnagyobb kedvencem is Dave Mustaine csapata volt. Bár már általános iskolás éveim alatt meg-megkísértett az a fúziós thrash muzsika, amit az első három nagylemezen játszottak, az i-re a pontot a Rust in peace tette fel. Mivel ez a lemez pont 20 éve látott napvilágot, ráadásul nyáron hozzánk is ellátogatnak - és talán ezt a lemezt is végig eljátsszák nekünk-, remek alkalom, hogy megemlékezzünk erről a Heavy Metal mérföldkőről.

Hát, ha igaz a hír, amit most hallottam, akkor május 28-án az év koncertjét fogjuk látni. Nem hivatalos hírek szerint a KISS előzenekara a Europe lesz. Erre már nem is tudom, mit mondjak...

Húbazz:o)

Ja, és most hallom, hogy nyáron Megadeth is lesz, kész anyagi csőd...

Nemrég értem haza, és annyira hideg van kint, hogy hazafelé már ezt a klasszikust dúdolgattam magamban:

Most látom, hogy igencsak ritkán irogatok mostanság, épp itt az ideje, hogy egy újabb csapat, általam legjobbnak ítélt 3 daláról ejtsek pár szót. A Faith No More-ról sokszor elmondtam már itt is, hogy mostmár 20 éve, hogy ismerem a zenéjüket, még nyolcadikos koromban kaptam meg a The real thing kazettát - ott kezdődött minden...

A Hammerheart eredetileg nem szerepelt azon terveim közt, hogy írok róla ebben a sorozatban - egész egyszerűen kifelejtettem a felsorolásból, mikor összeírtam a listát. A most bemutatásra kerülő Bathory című film kapcsán azonban rögtön beugrott a mára már legendássá vált legeslegelső viking-metal album, melyet a tragikusan fiatalon elhunyt Quorthon fémjelezte kult-csapat 1990-ben rögzített.

UPDATE!!!

2010 május 28. Budapest, Papp László Sportaréna: KISS

Kemény lesz ez a május...

--------------------------------------------------------------------------------

UPDATE!!!

Most olvastam a hírt és ki is vert a víz egyből, remegni kezdett kezem-lábam, liftezni a gyomrom. Meg nem erősített hírek szerint 2010 május 28-án a Sportarénában lép fel a KISS - húbasszus, ha ez igaz, ez év májusa aranybetűkkel vonul be a történelembe.

Bakker, most egyfolytában a híreket fogom bújni...

Ha valaki neadjisten idetéved, aki kompetens ebben a témában, ne habozzon megosztani, előre is köszi!

----------------------------------------------------------------------------------

Épp most jött a Kiss Army hírlevél! Jövő tavaszra alakul a program, már csak azt kell kitalálni, hogy a négy lehetséges helyszín közül melyik lesz a nyerő. Bécs, Prága, Ostrava, esetleg Pozsony?

A teljesség kedvéért, íme a turné helyszínei és időpontjai:

 

DATE	COUNTRY	CITY	VENUE
FRI, MAY 7	IRELAND	DUBLIN	O2 ARENA
SUN, MAY 9	UK	GLASGOW	SE+CC
MON, MAY 10	UK	MANCHESTER	ARENA
TUE, MAY 11	UK	BIRMINGHAM	LG ARENA
THU, MAY 13	UK	LONDON	WEMBLEY ARENA
SUN, MAY 16	SWITZERLAND	ZURICH	HALLENSTADION
MON, MAY 17	SWITZERLAND	GENEVA	ARENA
TUE, MAY 18	ITALY	MILAN	MEDIOLANUM FORUM
THU, MAY 20	AUSTRIA	VIENNA	STADHALLLE
FRI, MAY 21	CZECH REPUBLIC	OSTRAVA	CEZ ARENA
SUN, MAY 23	CZECH REPUBLIC	PRAGUE	O2 ARENA
WED, MAY 26	GERMANY	BERLIN	O2 WORLD
THU, MAY 27	GERMANY	LEIPZIG	ARENA
SAT, MAY 29	SLOVAKIA	BRATISLAVA	STADIUM
MON, MAY 31	GERMANY	HAMBURG	ARENA COLORLINE
TUE, JUNE 1	GERMANY	OBERHAUSEN	KOENIG PILSNER ARENA
TUE, JUNE 8	NORWAY	TRONDHEIM	LERKENDAL OPEN SITE
THU, JUNE 10	FINLAND	TAMPERE	SAUNA ROCK
SAT, JUNE 12	SWEDEN	STOCKHOLM	STADIUM
SAT, JUNE 13	SWEDEN	MALMO	STADIUM
MON, JUNE 14V	NORWAY	OSLO	VALHALL
WED, JUNE 16	DENMARK	AALBORG	GIGANTIUM
FRI, JUNE 18	HOLLAND	ARNHEM	GELREDOME
SUN, JUNE 20	FRANCE	NANTES	HELLFEST
TUE, JUNE 22	SPAIN	MADRID	PALACIO DE LOS DEPORTES
FRI, JUNE 25	SPAIN	VITORIA	AZKENA ROCK FESTIVAL
SUN, JUNE 27	BELGIUM	FESTIVAL	GRASPOP

 

We want KISS!

Europe. Svéd rockzenekar. 1979-ben alakult, legismertebb tagja Joey Tempest énekes és John Norum gitáros. Eddig kiadott nyolc nagylemezükből kettő Top20-ba is került a nyolcvanas évek végén. Tíz éves szünet után, 2003-ban reaktiválták magukat. Harminc éves munkásságuk, általam legjobbnak ítélt számait gyűjtöttem össze ebben a posztban.

1990 sok szempontból is fontos számomra. Az egyik fontos szempont, hogy hosszú évek kazettamásolgatós időszaka után, ekkortájt kezdtem el saját, megspórolt pénzemen is lemezeket vásárolgatni. Éppen ezért elhatároztam, hogy idén, viszonylagos rendszerességgel, írok azokról az albumokról, melyek 1990 szülöttei, idén lesznek 20 évesek és az idők során kedvenceimmé váltak. Klikk után jöjjön egy mára már kultikussá vált korong.

Idén (már nem először és remélem, nem is utoljára) Seriff barátommal és kedves családjával töltöttük a szilveszter estét. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, sokat, nagyon sokat beszélgettünk (kábé hajnal ötig, aztán már le sem feküdtünk, hanem jöhetett Torrente meg a Terrorbolygó), felidéztünk régi-régi sztorikat és természetesen megfogadtuk, hogy valamilyen rendszerességgel (ezt még később akarjuk letisztázni - alapesetben mondjuk háromhavonta), 2010-től kezdve összerántjuk a régi társaságot. Persze, csak ha igény van rá:o)

Jobb később, mint soha: most szedtem magam össze annyira, hogy nekiálljak megírni a debreceni TCS koncert-posztot. Ahogy azt mondtam volt, ezúttal vonat helyett autóval mentünk, így sikerült egy-egy jó kis Sing-Sing és Dance cd-vel hangolni a koncertre, ha már úgyis magyar bulira mentünk.

A legjobb időben, pár órával az óév vége előtt, gondoltam még gyorsan feldobom ide a poszt második részét, az idei év legjobb dalairól. A felvezető szöveget megírtam már hétfőn, úgyhogy klikk után jöhet a zene.

Ma délután felkerekedünk Mystrával, és irány a cívis város, hiszen szokásos évvégi koncertet tart a TCS a Főnixben. Egyszer már, három éve, voltunk ott 'csapda koncerten, akkor nagyon jó volt a buli, éppen ezért, az akkorihoz hasonlóan, lelátós jegyet vettünk (öreg rokker). Annyi változás azért van, hogy akkor vonattal voltunk, így reggel háromig bekkeltünk még a Lovardában, mondjuk a Metallica tribute zenekar nagyon jól tolta, de azért jobb, hogy most kocsival megyünk. Mondtam már előbb is, öreg rokker vagyok én már ehhez :o)

Remélem, sikerül pár fotót is csinálni, aztán majd írok egy beszámolót is róla.

Addig is...

Ha már volt legjobb lemez felsorolás, akkor helyénvaló egy legjobb dal-lista is. Ismételten egy nagyon-nagyon szubjektív lista részemről, viszont hűen tükrözi, mely dalokat hallgattam rommá 2009-ben. Ma jön az első rész, a másodikat pedig még valamikor idén felteszem.

Minden Kedves Olvasómnak, ezúton szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni!

Így az év végéhez közeledve, általában az a szokás, hogy számot vetünk a magunk mögött hagyott időszakkal. Ezt ki-ki tegye meg magánéletileg saját maga, az én dolgom, ezen a blogon mindössze annyi, hogy a 2009-es év, általam legjobbnak ítélt albumait most egy csokorba gyűjtsem össze.

Kicsit eltűntem néhány napra, miközben itthon alaposan felpörögtek az események a Metallica koncerttel kapcsolatban. Szerencsére a mi jegyünk már megvan, úgyhogy nincs is más dolgunk, mint várni májusig. Egyébként nekem ez lesz a negyedik 'tallica bulim, a legelsőre 800 Ft volt a jegy, még 1991-ben, és emlékszem, hogy az milyen drágának számított akkor. Ehhez képest most sokkal borsosabb árra számítottam - no persze, nem mondom, hogy ezt olcsó lenne...

Kicsit visszaugranék most a múlt heti Winger koncertre, mindössze néhány gondolat erejéig. Ahogy írtam itt is, a sound minősége rányomta ugyan a bélyegét a bulira, de ezzel együtt kifejezetten jó koncertet láttam. Ehhez képest nem egy fórumon azt olvastam, hogy ilyen meg olyan szar volt a koncert, meg hogy egy Winger hogy engedhet meg magának ilyet, stb, stb. Egy bizonyos pontig megértem ezeket az embereket, nincs rosszabb annál, ha kedvenc bandánk koncertjén rossz a hangzás. De az a fajta tipikusan magyaros savazás, amit ezeken a fórumokon olvasni lehetett, tényleg tragikomikus volt. Mindegy, nem is olyan lényeges dolog ez, csak megakadtam azon, hogy emiatt egyesek még a bandára is képesek haragudni...

No, de vissza vidámabb dolgokhoz. Tegnap este megnéztük a frankfurti karácsonyi vásárt, nagyon szép volt, kábé ötször nagyobb, mint a Vörösmarty téri és kábé tízszer annyi ember zsúfolódott össze a Városháza előtti téren. Mivel mozogni nem nagyon lehetett, ezért rövid téblábolás után arra jutottunk, hogy majd ma visszanézünk korábban és az egyetlen bölcs dolog, amit tehetünk, ha megkóstoljuk az itteni forraltbort, nehogy megfázzunk a nagy ácsorgásban. És ha már az ivásnál és Frankfurtnál tartunk, jöjjön egy idevonatkozó zene, a legandás frankfurti thrash-csapat, a Tankard múltjából.

A forraltbor finom volt egyébként, jobban ízlett, mint az otthoni, mert nem volt benne szegfűszeg. Ja, és itt is elkezdett esni a hó...

Ha már májusban lesz koncert, nekiálltunk munka közben Metallicát hallgatni. Épp az új lemez második dala szólt, mikor Gyima kérte, hogy álíítsam meg, mert valamire emlékezteti a fő téma. Meg is mutatta rögtön, mire gondolt. Mielőtt valaki fikázásra gondolna, szó sincs róla, mi marha jót röhögtünk rajta, ráadásul mindkét nóta iszonyat jó! Remélem, mindkettőt hallom majd a stadionban!

Nos, megvolt a Winger koncert szerdán, és megint csak sikerült egy olyan koncertre eljutnom, amire azt mondom, így utólag, hogy hála istennek, hogy nem hagytam ki!
Seriff barátom tett róla, hogy viccesen induljon az este, mivel sikerült mindenkivel lebeszélni a fél nyolcas találkát a hajónál, kivéve velem. Ki lehet találni, kinél voltak a jegyei... Persze, mikor hívott, hogy hol vagyok már, és mondtam neki, hogy még otthon vagyok, mert meg akarok vacsorázni, akkor ledobta kicsit az ékszíjat:o) Viszont, kedves barátaim tettek róla, hogy folyamatosan kapjam az ívet ezek után, a buli alatt :o)

Tehát a buli! Mondanom sem kell, a magyar szakma krémje tiszteletét tette a bulin, a legnagyobb meglepetést számomra mégis Végvári Ádám jelenléte jelentette. A bemelegítő csapatból az utolsó két dalt láttam, ez alapján nem okozott defektust a felvezető program nagy részének elmulasztása.

Percre pontosan kilenckor jöttek Kip-ék, és a húrok közé csaptak. Már ekkor látszott, hogy a hangosítás nem a legpengébb, egyes források szerint valami fakezű olasz kamionsofőr keverte a soundot. Ezt nem tudom, de az biztos, hogy ennél sokkal jobb hangzást is ki lehet hozni az A38-as cájgból, kár, hogy ez csak a buli végére derült ki. Egész egyszerűen halk volt a zene, Bélával simán tudtunk beszélgetni a koncert első felében. No, de ezt leszámítva nem tudok belekötni semmibe. Kezdjük a setlist-tel. Noha nálam a Pull és a Karma a két csúcs Winger lemez, cseppet sem bántam, hogy mind az öt korongról válogattak, természetesen a legnagyobb slágerek kerültek terítékre. Volt Headed for the heartbreak, Easy come easy go, Down incognito meg Pull me under is, a teljesség igénye nélkül. Élmény volt nézni Morgenstern játékát, ahogy a legfifikásabb dobtémák alatt is fülig ért a szája. Reb Beach és John Roth fantasztikusak voltak (bár a két gitárszóló nem tetszett), utóbbi játszik majd az új Giant lemezen is, nem lesz gyenge. Na és a Mester, Kip Winger, aki torokproblémái ellenére is vállalta a fellépést, igazi frontemberként irányította a bulit. Kommunikált mindenkivel, tagokkal, közönséggel, a technikai személyzettel,  de nem nagyképűen, egyszóval szimpatikusan viselkedett. Igazából megint bebizonyosodott, hogy vannak olyan egyéniségei a rockzenének, akik méltán foglalnak el kitüntetett helyet a rajongók szívében. Lehet, hogy manapság már nem arénákban játszanak, mint '88-ban, de az a kábé 400 ember, aki ott volt szerdán a hajón, nem csalódhatott a Wingerben.

A ráadásként előadott Madeleine, Hungry és a Beatles-es Helter Skelter (valamiért mindig azt hiszem, ez egy Stones nóta) jelentette a buli végét, kicsit fél tizenegy előtt. Mondhatnánk, hogy csak ennyi volt, de egyrészt a jóból keveset adnak, másrészt kaptunk egy 80 perces esszenciát a világ egyik legjobb csapatának munkásságából, mindenféle cicoma és sallang nélkül, csak a lényegre szorítkozva. Ez pont így is volt jó.

Később Kip kijött és roppant barátságosan állta a rajongók rohamát aláírásért és fotóért. Ha Gyugyó elküldi, majd felteszem én is a képeket.

Update: Nos, megkaptam a képet Gyugyótól, íme:

Hazafelé kicsit vicces volt, hogy Béláékkal rossz irányba mentünk, így tettünk egy kis kitérőt hazáig. De legalább addig lement a Karma első öt száma, így cseppet sem bántam, hogy 10 perccel később érek haza:o)

Éppen itt az ideje, hogy eljöjjenek Jamesék. Gondolom, rendesen tele lesz a stadion, de remélem, nem fogják már december 15-én elkapkodni a jegyeket - akkor kezdik árulni ugyanis őket.

Hejj, de sűrű lesz a tavasz, KISS, Metallica, mi jöhet még?

Lassan készülődök az induláshoz, addig is egy bejátszás a tavaly novemberi szólókoncertről, szintén a hajóról.