A focitársadalom egy része habzó szájjal hisztériázik, hogy zártkapus lesz a magyar-román meccs márciusban. Ez persze nem jó hír, de én például nem vinném ki a kisfiamat erre a meccsre. Hogy miért, könnyű kitalálni...

Egy dolog azonban tipikusan magyar jellemző, mégpedig a reakciók, melyek a keddi döntés után érkeztek. A mértéktartóbbak szimplán csak kiakadtak, hogy ez milyen sokkoló, büntetik azokat is, akik ebben nem vettek részt, meg így meg úgy. Vehemensebbek azonban rögtön magyarellenes összeesküvéseket látnak a háttérben és a szervezőket is hibáztatják, amiért egyáltalán meccset kötöttek le Izrael ellen. Csak én érzem azt, hogy ez mekkora képmutatás? Viselje a következményeket az, aki idehozza az ellenfelet, mert tudnia kéne, hogy én úgyis állatként fogok velük szemben viselkedni, amiért majd minket közösen megbüntetnek? Mi van? Hát nem kéne, hogy legyen némi önkontroll, felelősségérzet, ha már a tolerancia és a tisztelet hiányzik? Vagy ha egyik sincs, akkor a másik se legyen? És ha már az érzéseiben megsértett, hungaropannonnépnemzetimagyar-szurkolóhad ennyire hozzáértő, akkor nem kéne azzal is tisztában lenni, hogy ha valamiben részt veszünk és abban jók szeretnénk lenni, akkor be kell tartani a mindenkire vonatkozó szabályokat? Még akkor is, ha nem értek vele egyet? Még akkor is, ha másokat enyhébben vagy egyáltalán nem szankcionálnak hasonlók miatt? A szabály az szabály, ha nem tetszik, nem kell benne részt venni. És ha Izrael ellen játszik a csapat, akkor ha másért nem, a saját válogatottamért úgy viselkedem, hogy ne érje szó a ház elejét.

Én nem mondom, hogy gondolkozzunk egyformán. De legalább viselkedjünk ember módjára.