Ismét egy nem ballada. Mitch Malloy dala mégis annyira tökéletes lenne egy szirupos amerikai tinifilm aláfestő zenéjeként, hogy kihagyhatatlan a rovatból. Előrebocsátom, hogy szereti a hangerőt :)

Az új Frei-könyvben az volt a durva, hogy a szerző nagyon hasonlóan gondolkodik a mai magyar állapotokról és azok kialakulásáról, akárcsak én. Ez azért is aggaszt, mert milyen furcsa már, hogy adott egy fickó, aki különösebben még csak nem is szimpatikus, ellenben tetszik a…