Lehet tudni, mi az a három tipp? :)

@Enchantée:
1. reménytelen szerelem
2. vergődés egy halott kapcsolatban
3. melegként leélni egy életet hetero kapcsolatban, csak mert az az elfogadott úgymond

@TomAce: Köszönöm a válaszodat! :)
A 2. szerintem értelmetlen, mindkét fél életét csak megkeserítő, felesleges dolog. Tudom, vannak bizonyos helyzetek, amikor nem illik, valamiért nem lehet borítani, mégis azt látom magam körül, inkább a kényelem és a megszokott langyos szarkupac lépésképtelenné teszi a feleket. Életem egyik legjobb döntésének bizonyult anno a lépés.
A 3. szintén egy megalkuvás. Vajon a saját életünket kell(ene) élni, ahogy szeretnénk, vagy egy társadalom, a kívülállók számára éljük az életünket, az ő értékrendjeik szerint?
A reménytelen szerelem fájó és felemelő is egyben. De abban benne van a remény, az ígéret... Ahogy a dalban is ezt érzem, az optimista kicsengést, hogy a jelen szar, de egyszer, talán még lehet jó, jobb is. :)
Érdekes egyébként, hogy Neked is ez az opció ugrott be elsőre, nekem meg Lykke Li Unrequited love című száma, ahogy hallgattam a dalt.
Mindenképpen pocsékolás, amikor lehetne értelmesen is hasznosítani az érzéseket.

@ Enchantée: Emlékszem... Mindig vártam, hogy hazaérjen, puszival és öleléssel fogadtam az ajtóban. Sokszor bújtam be mellé a kádba, a lábam a vállán, a borospoharunk a kád szélén, és vagy egy órát tudtunk így létezni a vízben. Máskor csak úgy leültem hozzá a kád szélére, vagy beült hozzám a kád szélére és elmeséltük egymásnak, hogy telt a napunk. Sorozat a tévében, a fejem a mellkasán pihent, a bal kezével a hátam simogatta, a bal kezem a jobb kezében. Aztán valami történt velünk. Kapaszkodtam belé, hogy majd hátha megint érzem, de hiába kerestem magamban, csak ürességet találtam, súlyosat, fojtogatót, és hiába szorítottam még jobban, hátha majd akkor... nem jött többé semmi sem. A fürdőajtót elkezdtem zárni magamra, mire pedig ő is végzett, én már "aludtam". Behunytam a szemem, és nem sokkal később már messze jártam egy másik világban, ahol szenvedéllyel öleltem, csókoltam és a szerelmem érintésétől lágra gyúltam. Ő viszont már hiába simogatott és csókolt engem, a lelkem éhes volt folyamatosan,hiába feküdt ott mellettem, magányosan sirdogálva aludtam el. Sokszor éreztem úgy magam, mintha nem is élnék és tényleg nem is éltem. Olyan halott lehettem olyan reményvesztett, mint ez a férfi, aki a kilátástalan helyzetéből bíztat másokat életre és szeretésre.