Egy olyan zenekarról lesz most szó, akik az egyik legüdítőbb színfoltjai voltak a kilencvenes évek magyar rockzenei palettájának. A Závodi Gábor vezette MEX a legendás Őrülj+!-gel robbant be a köztudatba ’93-’94 fordulóján, de a csapat története évekkel korábban kezdődött…

Még 1989-ben, a Griffből épphogy csak kilépett Vertig József énekes és a Viki és a Flörtben billentyűző Závodi Gábor megalapította az Excalibur nevű csapatot, mely az akkoriban divatos dallamos rockzene mellett tört lándzsát. Hamarosan sort is kerítettek egy bemutatkozó lemez felvételére, de ekkor tragikus autóbalesetben életét vesztette Vertig József – pontosan akkor, amikor már csak az énektémák feléneklése volt hátra. A történtek hatására egy éves szünet következett, ezt követően határozott úgy a csapat, hogy Závodi Gábor énekével kiadja a lemezt. A korong a Senki és semmi címmel jelent meg, és új név alatt: MEX.

A név az “In Memoriam Excalibur”-t volt hivatott jelenteni, de ezzel együtt a lemez –köszönhetően a kiadó becsődölésének is-, különösebb visszhang nélkül tűnt el a süllyesztőben. Ezek után úgy tűnt, a MEX sorsa is hasonló lehet…
Sose derül ki, mi lett volna, ha egy soproni srác, az Azok a Fiúk gitárosa, bizonyos Madarász Gábor nem ismerkedik meg Závodival, de ez nem is érdekes. A lényeg, hogy találkoztak és kettejük együttműködéséből 1993 nyarára megszületett az újjáéledt csapat első lemeze, az Őrülj+!

Sokan egyébként  a mai napig ezt tartják az első MEX albumnak, a Senki és semmiről nagyon kevesen tudnak. Az Őrülj+! című dalból készített videoklip és a rocklubokban rendszeresen játszott szám hamar ismertté és népszerűvé tette őket. Zenéjük, ez a groove-okkal és zseniális riffekkel operáló, jópofa, eredeti szövegekkel megfűszerezett muzsika könnyen utat talált a rockzenét kedvelőkhöz. Egyedül talán a dobgép volt zavaró, de azt hiszem, ez sokunknak belefért. Erről a lemezről már jópár koncertfavorit született. A címadó dalon kívül az Égjen a tűz és a Majd én megmutatom hosszú éveken át a setlist tagja volt. Szintén itt került megalapozásra az a hagyomány, hogy egy-egy külföldi slágert dolgozzanak fel, nem okvetlenül a rockzene világából, sőt! A debütáló lemezen a Papa was a rollin’ stone képviselte ezt az irányt. Mindent összevetve, az Őrülj+! korong sikeres lett és minden adott volt egy még sikeresebb folytatáshoz!
A folytatáshoz koncertek kellettek, a koncertekhez pedig kiegészítő tagok, így került képbe Schvéger Zoltán “Fenegyerek”, mint dobos és Kovács Barnabás Géza, mint basszer. Az időközben a Sonyhoz szerződött kvartett ebben a felállásban rögzítette a következő, Bumm! Nesze neked! lemezét.

Ennek megjelenését már rendes promóció előzte meg, többek között a címadó dalról készült, teherautó platón rögzített klip is. Ez elég népszerű volt ahhoz, hogy a cd-k és kazetták gyorsan fogyjanak és a banda sok koncertmeghívást kapjon. A felvételek során a dobgépet több helyen felváltotta az élő hangszer, ez a kettősség egyébként az utolsó lemezig jellemezte a MEX-et. Természetesen erről a lemezről is sok dal lett állandó vendég koncerteken. A Bumm, bumm, a +Áll az ész, a Mi van már vagy az erre a lemezre tett feldolgozás, a The Beatles Come together-je rengeteget szerepelt a későbbi koncerteken.
A sikereken felbuzdulva rendhagyó dologba vágta fejszéjét a csapat, ugyanis elig pár hónappal a Bumm megjelenése után megjelent a ReMex, melyen korábbi nótáikat dolgozták fel a srácok, többek között a Bumm bum zokogós verziója, vagy az Égjen a tűz techno-átirata érdemel említést, valamint a Eurythmics Missionary man dalának újraértelmezése.

A kislemezt egy fergeteges E-klubos bulival ünnepelte a csapat, véleményem szerint minden idők egyik legjobb MEX koncertje volt ez, talán csak a búcsúkoncert múlja felül. Ekkor jelentek meg a színpadon a TV-k, melyeken az adott dalok klipjei, dalszövegei esetleg eggyéb hangulatfestő animációk mentek. A Missionary man egyébként remekül elővetítette, milyen vonalon is halad tovább a zenekar szekere. Ezt támasztotta alá a Frankie goes to Hollywood legendás Relax-ének feldolgozása is, amely felvétele lemezen sosem jelent meg, de ekkortájt sokat szerepelt a fellépéseken, csakúgy, mint Michael Jackson Beat it-jének átirata.
Nem kellett sokat várni a következő nagylemezre sem, 1996 tavaszán már boltokban volt a Botrány, melyet ismét egy látványos klip vezetett fel, ezúttal is a címadó dalról.

A feldolgozást a Duran Duran Wild boys-za jelentette, egyébként erről is sok koncertkedvenc született: Botrány, Lé a lényeg, Minden ami fáj, Háromfejű nő (ezt én speciel sosem bírtam), Akit megbilincselt az ég. Ez utóbbiról szintén készült videoklip és a ReMex 2. cd-n is szerepelt, a Botrány háromféle verziójával egyetemben. A cd-n egyébként volt egy OTP számlaszám, mert az Akit megbilincselt az ég a Magyar paralimpiai csapatot támogató dal volt.
Ezután hosszabb szünet következett. A tagok egyéb dolgokkal voltak elfoglalva. Závodi többek között megcsinálta a Csinibaba filmzenét, Madi Ákossal dolgozott együtt. Ami azt illeti, a rockzene válsága, a metál zenék iránti érdeklődés csökkenése itthon is érezhető volt. A rendszeres koncertezésből egyre inkább évi 1-2 buli maradt meg. A rock klubok többsége bezárt, végül Budapesten egyedül a Wigwam maradt meg fellépési lehetőségnek. A vidéki helyzet még elkeserítőbb volt. Mindezek ellenére, bő két év kihagyás után újabb lemezt rögzítettek, Pszicho-pata címmel, mely 1999-ben jelent meg.

Már a lemezt nyitó, címadó dal is előrevetíti, hogy jóval sötétebb, borongósabb és elgondolkodtatóbb hangvétellel fogunk találkozni és az olyan dalok, mint a Fekete nap, a Hagyjál vagy a Kapaszkodom a madárba igazolják ezt a feltételezést. Klip (tudtommal) egyedül a Madonna feldolgozáshoz, a Like a virginhez készült. Érdekesség, hogy ezúttal két adaptáció is helyet kapott, a másik mű a Depech Mode I feel you-ja volt. A lemezt nem követte rendes lemezbemutató turné, ekkor vált világossá mind a tagok, mind a rajongók számára, hogy a MEX sajnos már csak hobbizenekarként létezhet.
Az elkövetkező, bő három évben a rendszeres évi koncertet leszámítva semmi nem történt a bandával. A tagok, csakúgy, mint a Pszicho-pata előtt, egyéb dolgaikkal vooltak elfoglalva. Závodi Gábor Koncz Zsuzsa, Demjén Ferenc mellett zenélt, többek között. Madi és a többiek Somló Tamást kisérték, egyszóval a MEXre nem volt idő. Szinte a semmiből jelent meg 2002 végén a csapat –akkor még nem tudtuk- utolsó korongja, a Virtuál.

Rendhagyó módon, a lemezről úgy szereztünk tudomást, hogy a 2002 évvégi, rendes koncerten ismét előkerültek a TV-k és új nótákat is játszott a csapat. Ehhez az albumhoz már klip sem készült, jóllehet ismét erős dalok lettek cd-re égetve. A Virtuál vagy az Androidok klónjai egyfajta futurisztikus feelinget vetít előre, ezt egyébként igyekeztek a borító sterilisztikus hangulatával is alátámasztani. Az olyan dalok, mint a Sosemvolt lányok, a Döbbe-net vagy a Szokjál le tovább gyarapították a frappáns szöveggel megfejelt slágerek sorát. Számomra a két legerősebb tétel a Ne legyél gyáva és a záró, Kapcsolj rám, ez a két dal az egész MEX életművet tekintve is a legerősebbek között található.
Sajnos, ez a lemez sem erősítette a csapat pozícióját, noha maroknyi, ámde annál lekesebb rajongótáboruk lelkesedése nem csökkent. Mégis, megdöbbenéssel vette tudomásul mindenki, hogy a 2005. év végi koncertet MEXÜNÜNK címmel haragozták be.
Ha lehet ilyet mondani, a búcsúkoncert méltó volt a banda több, mint egy évtizedes múltjához. CD minőségű, 5-1-es hangzás, plazma tévék a színpadon és csodálatos setlist. A műsort az utolsó lemez zárónótája, a Kapcsolj rám kezdte és mi más is zárhatta volna, mint az újjászületett csapat Őrülj+! dala, 1993-ból. Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, többünknek könnyezett a szeme a koncert után.

No, a végére elég érzelgősre sikeredett, de az egyik legjobb magyar bandánál, egyik kedvencemnél ez a minimum, nem?:)