Éljen a glamrock! A '80-as évek második felének hajbandái olyan népszerűek voltak anno, hogy nemcsak a lightosabb rockzenékért rajongók szerették, hanem trend volt a popzenében is gitárral és dobbal hangszerelni a dalokat. Sőt, ha jobban visszanézünk gyerekkorunkba, még a filmzenék is szoftos rockzenék voltak jellemzően. Nos, a Poison az egyik legnépszerűbb rágógumicsapat volt anno, de valahogy kis hazánkban annyira nem volt nagy divat szeretni őket. A glamből hozzánk a Mötley-n kívül nem sok csapat jutott el, jellemzően csak a fanatikusabb rajongók ismerték munkásságukat. Én speciel olyan '89 tájékán hallottam őket először, persze én sosem számítottam glam-fanatikusnak. A már sokszor emlegetett "sky-channel"-es korszaknak köszönhetően hamar megismerkedtem a nagy slágereikkel, köztük a szerelmes szíveknek szóló Every rose has its torn című balladával, de nem győztek meg arról, hogy álljak be a Poison-rajongók táborába. Érdekes módon, jónéhány évvel később, valami E-klubos koncerten, feldolgozta a számot egy hazai csapat (nem tudom már, melyik) és ott, abban a környezetben, nagyon megfogott a feeling. Ekkortájt kezdtem el hallgatgatni a többi anyagukat is, de be kell valljam, a mai napig mindössze egy dupla válogatás cd-m van mindössze a csapattól. Azon viszont nagyon jó nóták vannak, jellemzően a korai albumokról. De nem is szaporítom a szót, mert akkor nem lesz mit írnom, mikor az Unskinny bop-ról lesz majd szó...