Ha már glam! Azt hiszem, a Dr. Feelgood lemez a legsikeresebb a Crüe történetében, bár ennek utána kéne nézni. Mindenesetre a legsikeresebb és a legjobb lemez lett, és ezt szerintem azok sem vitathatják, akik a John Corabi félisten által felénekelt Motley Crue albumra esküsznek. Ez utóbbi sokak szerint (szerintem is) előkelő helyezést érdemel a "Leginkább alulértékelt lemezek" toplistáján. No, de vissza a Feelgoodra. Szóval, ezen a korongon egyetlen darab tölteléknóta sincs! Bob Rock producer vaskézzel terelgette a partizásban szétzilálódott arcokat a stúdióban, ennek köszönhető az akkortájt szokatlanul izmos hangzás (már itt megmutatkoznak azok a védjegyek, melyek Bob Rock későbbi munkáit is jellemzik, pl. a Metallica lemezein) és a hibátlan hangszerelés. Azt addig is tudhatta mindenki, hogy Nikki Sixx és Mick Mars együtt zseniális dolgokra képes, hát most Bob Rock kihozta belőlük a maximumot. Mikor megjelent a lemez, egyik áltis osztálytársam vette meg műsoros kazin valami Örs vezér téri műszaki vegyesboltban (onnan származott még egy Anthrax State of euphoria kazi is, bár ez most nem ide tartozik), tőle vettem át én is, de hiába voltak jók a nóták, annyira szar volt a minősége, hogy nem szerettem hallgatni, így kb. két évig mondhatni érintetlenül porosodott a polcomon. De elérkezett az idő, mikor megismertem Gyugyo barátomat (ennek testvérek közt is idén 17 éve!), és egyik első dolgom volt kölcsönkérni az ő műsoros kaziját, amiről sikerült is újból átvennem - immár jó minőségben, úgyhogy akkortól kezdtem rommá hallgatni az albumot. A Feelgood egyébként minden idők egyik legjobb nyitónótája, fogós riff, laza verze, könnyen megjegyezhető refrén. Mondjuk, a klipje szerintem eléggé béna, de ezt később úgyis orvosolták a Kickstart my heart klippel - de mindent a maga idejében...