Mivel nagy James Bond rajongó vagyok, ezért izgatottan várom az új rész, a Quantum csendje holnapi bemutatóját. Innen jött az ötlet, hogy a mai hero-posztban megemlékezzek (ha csak közvetve is) a sorozat egyik, számomra legalábbis, legjobb része, az 1973-as Élni és halni hagyni világhírű főcím-daláról.

Őszintén szólva, a '91-es UYI megjelenéséig különösebben markánsan nem maradt meg bennem az első Roger Moore-os Bond-film zenéje. Amikor azonban a lemezen meghallottam a Paul és Linda McCartney által előadott eredeti feldolgozását, már mocorgott valami ott hátul, hogy én ismerem ezt valahonnan, de jópár hónapig nem esett le a tantusz. Egészen addig, amíg valamelyik tv-csatornán nem adták le a filmet, ugye, ekkor már egyértelmű volt.

Ami a feldolgozást illeti, az amúgy is fogós dalból Axl-ék egy még jobb hard rock dalt készítettek, és akkora volt a felhajtás körülötte, hogy sokan még a mai napig is GnR szerzeménynek tulajdonítják a Live and let die-t. Ennek ékes bizonyítéka volt egy pár hónappal ezelőtti rádiós vetélkedő, ahol lelkes játékos még meg is próbálta győzni a műsorvezetőt, hogy ez a dal semmikép sem lehetett egy '73-as mozi zenéje, lévén a lemez csak '91-ben jelent meg:o)

Jöjjön akkor mindkét verzió, az eredeti és a feldolgozás, utóbbi felrázva, nem keverve:o)