17 év után, a Dr. Pepper legnagyobb bánatára (jópár millió palackot kell most ingyen szétosztaniuk), ellenben a rockzenét szerető társadalom nagy örömére, megjelent a Guns n' Roses legújabb lemeze. Ahogy itt a blogon is szóba került pár hete, a neten keringő, különböző demo felvételekből összetákolt "lemez" alapján nem számíthattunk erős anyagra. Hála istennek, a végső verzió sokkal jobb lett.
Nem szeretném dalonként elemezni az albumot, csak pár dolgot emelnék ki. Az első fejbólintós rész a Shackler's revenge szólójánál jött be, de a dal önmagában is erős. A Better már most klasszikus nálam, óriási refrént írt hozzá Axl. A nagy kedvencem, így az első néhány hallgatás után az If the world, a samplerekkel kombinált flamenco gitáros téma nagyon meglepett, de mindez szintiszőnyeggel megtámogatva még ütősebb, nagyon hatásos a dal.
Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy ha együtt marad a csapat, Slash-sel, Duff-fal, akkor milyen muzsikát írtak volna 2008-ban? Ezt sosem fogjuk megtudni, de az biztos, hogy akkor is dőreség lenne az Appettite vagy a Use feelinget várni ettől a lemeztől. Ahogy anno egy fiatal srácokból álló csapat egy vibráló, lázadó zenét csinált '87-ben, majd '91-ben ezt továbbvitték egy olyan szintre, ahonnan, abba az irányba, már nem nagyon volt hova fejlődni, úgy 2008-ban is reális, hogy egy negyvenes évei közepén járó embertől, sokkal letisztultabb, higgadtabb, elgondolkodtatóbb zenét halljunk.
Azt hiszem, ha elvárásaink a klasszikus csapatból indulnak ki (most tekintsünk el Steven és Izzy lecserélésétől), akkor ez nem jó lemez - dehát normális dolog-e a múlt megismétlését várni? Ha egyfajta folytonosságból indulunk ki, és a jelen csapatot elfogadjuk az ős-Guns jogutódjának, akkor nálam egy 8-as a lemez. Viszont, ha ezt Axl szólólemezeként nézem -és nekem már a demó hallgatásakor is ez volt az érzésem-, akkor ez egy óriási 10-es.
