Ezen a héten, úgy döntöttem, megemlítek néhány, szerintem méltatlanul alulértékel korongot. Kezdjük mindjárt egy olyannal, ami az egyik legnagyobb pofára esést okozta nekem, 14 évvel ezelőtt.

Mint a Messiást, úgy vártuk az új Skid Row lemezt akkoriban, aztán mikor megjött, nem tudtam vele mit kezdeni. Nem sok köze volt az addig megszokott, dögös heavy-rock zenéhez, rengeteg Led Zep (mondjuk ez legyen a legnagyobb baja) és grunge hatás jellemezte, amit akkoriban nem néztek túl jó szemmel a hard-rockerek (ami azt illeti, ma sem). Ezzel együtt, aki kicsit befogadóbb az átlagosnál és nyitottabb, az sok örömet talált a Bob Rock producerelte lemezen. Utólag magamat is ebbe a táborba sorolnám, mert pár havi ide-oda tologatás után utat talált hozzám a Subhuman race, és azóta a Beat yourself blind, az Eileen vagy a Breakin down a kedvenc Skid Row nótáim táborát erősítik.

Nomeg persze az Into another is.