Ha jól emlékszem, a blog egyik első bejegyzésében volt Winger nóta, és bizony Kip bácsiék munkássága igencsak megérdemelné, hogy többször is foglalkozzak vele. Az első két lemezzel relatíve sztár státuszba emelkedett banda harmadik lemeze, az  1993-ban megjelent  Pull bizony alaposan meglepte a gyanútlan rajongókat, hiszen az addigi slágeres -bár korántsem nyálas- rockzene után egy letisztult, borongós és igencsak kritikus hangvételű korongot tett asztalra a csapat. A lemez igencsak megosztotta a rajongókat is, ráadásul az épp fénykorát élő grunge-éra sem tett túl jót nekik, így egyenes út vezetett a süllyesztőig - pedig a lemez nagyon jó, sőt nekem speciel milliószor jobban tetszik elődeinél. Mondhatni az első Winger lemez volt, amit végig bírtam egyszerre hallgatni. Így mai napig ez a kedvencem, sőt a Down incognito talán a legkedvesebb Winger dal számomra.