A nyolcvanas évek végén, egy Jeff Waters nevezetű, zseniális tehetséggel megáldott gitáros fogta magát, feljátszott (ritmus- és szólógitáron illetve bőgőn) egy demóra való dalt, majd elkezdett házalni vele, különböző kiadóknál. Az akkor még nem multi Roadrunner egyből lecsapott a kazettára, és annyira tetszett nekik a minősége, hogy változtatás nélkül préselték bakelitbe - ez volt az Alice in hell című klasszikus debütalbum. A korong 1989 egyik legjobb bemutatkozó lemeze lett, több magazin szavazásán is előkelő helyen végzett. Igen komplex, változatos muzsika volt ez, ami az évek során letisztult ugyan, de mit sem vesztett jellegzetességéből. A hosszas várakozás után, 1993-ban kiadott Set the world on fire számomra a legjobb Annihilator lemez, itt megvan minden, amit egy zenében szeretek. Húzós riffek, fogós refrének, ördöngős gitárszólók és még megható ballada is került a számok közé. A címadó nóta egy holt egyszerű riffre épül, tipikusan egyszerű, de nagyszerű alkotás. Hangerőt rá és indulhat a headbang!