A tegnapi poszt után rájöttem, hogy végülis húsz évvel ezelőtt is elég fasza albumok jelentek meg, vagyis lehetne szó a '89-es korongokról is. Hát, legyen.
Amit kipécéztem magamnak, az nem más, mint a Dream Theater bemutatkozó lemeze, a When dream and day unite.
A Majesty-ként indult csapat, sok-sok demózás után robbantott ezzel a Terry Date producerelte lemezzel, és bár a csapat mai világához -szerintem- kevés köze van, azért telis-tele van jellegzetes dallamokkal és ritmus-szerkezetekkel, amiről egyből tudja az ember, hogy DT-t hall. Külön érdekesség, hogy ezúttal még nem James LaBrie áll a mikrofon mögött, hanem Charlie Dominici, aki hosszabb ideig Kecskeméten él(t) magyar feleségével :)
A WDADU hibátlan, tölteléknóta nélkül pereg le a kicsit több, mint 50 perc. A Fortune in lies vagy a Killing hand kortalan klasszikusok, csakúgy, mint a banda eredeti nevére utaló Ytse Jam is. Sajnos, a korai demók kedvező fogadtatása ellenére, a lemez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, gyakorlatilag visszhang nélkül tűnt el a süllyesztőben - egy ideig. Mindenesetre a sikertelenség és a zenei nézeteltérések miatt Charlie Dominici ki is lépett, így néhány évig kiadó és énekes nélkül vegetált a DT. De csak az erőt gyűjtötték, hogy az Images and Words-zel nagyon nagyot robbantsanak. Ez utóbbi sikere kapcsán aztán végül a WDADU is megkapta az őt megillető elismerést.
Az érdekesség kedvéért jöjjön a nyitónóta, a Fortune in lies egy korábbi változata, még a Majesty-s időkből: