1983-ban adta ki bemutatkozó korongját egy kaliforniai metál csapat, és bár szándékaik már akkor is komolyak voltak, talán maguk sem gondoltak arra, hogy valaha a világ egyik legismertebb metál zenekara lesznek. Igen, a Metallicáról van szó.

A Kill 'em all sikerét meglovagolva, gyorsan kihozták második lemezüket, a Ride the lightningot, ami tovább erősítette James Hetfieldék renoméját - csak az Egyesült Államokban több, mint 5 millió fogyott belőle.

Ős-thrash rajongók, mint a műfaj egyik alapművét tartják számon a korongot, egyfajta kapocsként a debüt gyorsasága és a Master illetve Justice lemezek progresszivitása között. Egyfelől ott van a hipergyors Fight fire with fire meg a Trapped under ice, mint a nyers Kill 'em all stílus őrzője, másrészt megjelentek az olyan előremutató himnuszok, mint a Creeping death, a For whom the bell tolls vagy a címadó Ride the lightning. Utóbbi érdekessége (a Call of Ktulu-val egyetemben), hogy ezt a nótát még Dave Mustaine is szerzőként jegyezte. Őt ugye a Kill 'em all felvételei előtt tették ki, mert összeverekedett James-szel.

Ha már szó volt róla, a Call of Ktulu azért eléggé kilógott abból a skatulyából, amibe a die-hard thrasherek megpróbálták bepréselni a Metallicát, de mit mondjunk akkor a Fade to blackről, ami a műfaj egyik első "balladája"? Nos, azóta biztos megbánták azok, akik elfordultak a csapattól, annak vélt elkommerszesedése miatt, hiszen sokmindent mondhatunk a Fade to blackre, csak azt nem, hogy nyálas.

A Ride the lightning mindenesetre akkora siker lett, hogy a turnén már stadionokban játszott a Metallica, és óriás várakozás előzte meg a két évvel később megjelenő Master of Puppets-et - és azt a lécet simán átugrotta a csapat, sőt...