Végre sikerült időt szakítanom, hogy megosszam mindazt, amire éjjel utaltam. Az elmúlt, közel két évtizedben több tucat TCS bulin voltam, de azt kell mondjam, a tegnapi mindent vitt!

Nyilván mindebben óriási szerepe volt a beharangozóban is említett nosztalgia-faktornak is. Adott ugye a helyszín, ahol jó másfél évtizeddel ezelőtt számtalan péntek estét buliztunk át (az akkori E-Klubban többször is láttuk a TCS-t). Aztán tovább emelte a szentimentális töltetet a zseniális vendégzenekar választás is. A Bedlam, szintén akkortájt, hazánk azon kevés bandái közé tartozott, akik Nyugat-Európában is megállták volna helyüket igényes, kifinomult thrash-metaljukkal. Harmadrészt, a 'csapda is retro setlist-tel turnézott, kizárólag az első négy kiadványukról játszottak.

Mikor Mystrával odaértünk, már javában zúzott a Bedlam, a teremben csak a bejáratoknál akadt néhány négyzetcentiméternyi szabad hely, vagyis klasszikus klub-feelingbe csöppentünk. Le is vettük a zenét hamar, és élvezettel bólogattuk végig a barcikai thrasherek hangversenyét. Szünetben irány a büfé, alig értem vissza, elkezdődött a Punk&Roll intrója, majd dobtam is el a poharat [előtte azért kiittam:o)], mert jött a Keleti csőd! És innen kezdve nem is hallottuk Lukács hangját, mert minden egyes dal minden egyes sorát a közönség ordította, úgyhogy a második, Nem hagylak el után nagyjából el is ment a hangom:o). Itt csináltunk egy hátraarcot, mert elég idegesítő társaság közé keveredtünk, átmentünk a terem túlsó végében, ahonnan betámadtunk a "karzatra" és ott, a lépcső szélénél megvetve lábunkat, panoráma látképpel a színpadra, élveztük a programot  (nomeg a rajtunk keresztül sörért járkálók légióját). Igazából nem szeretném (nem is tudnám) felsorolni a számokat, de olyan ritkán hallott klasszikusok csendültek fel, mint a Legyen az ördögé, Tudok egy munkát, Voltam nagyobb bajban vagy a Ki csinál rendet. Na jó, meg a Hová tűntek és a Szívd!, a Baj van-ról is, odavágott. Lényeg a lényeg, közel két órás műsort dobtak össze a korai éra legnagyobb slágereiből, a számomra legkedvesebb 'csapda korszakból. Mondani sem kell, a klub oldala és teteje dudorodott, annyian voltak ezen a szerda estén. A program utáni kellemes szájízt az sem tudta elrontani, hogy nyilvánvalóan több jegyet adtak el, mint ahányan elfértek volna, és sajnos néhány tapló is bekeveredett a közönségbe, akik finoman fogalmazva sem tudták, hogyan is kéne ilyenkor viselkedni úgy, hogy másokat ne zavarjanak. Ez már csak azért is gáz, mert azért egy rockkoncerten nem túl magasak az ilyen jellegű elvárások...

Ezzel együtt is, simán ez volt életem legjobb Tankcsapda koncertje! Felidézte kamaszkoromat, minden tekintetben, és mindezt úgy, hogy közben nem egy vén rockerekből álló csapat nosztalgia-hakni buliján éreztem magam, hanem egy igazi rock punk and roll koncerten, ahol tizennyolctól-negyvenig, mindenki tolta becsülettel, ami a csövön kifért. Kicsit azért furcsa volt látni lányokat-fiúkat, kik jó, ha a Legjobb méreg idején születtek, mi meg akkortájt már TCS koncertre jártunk...

Ha csak fele ilyen jó lesz a szigetes fellépés, meg Cserkót kicsit kitatarozzák (szegény, engem az 1976-os Elvisre emlékeztetett, és egyáltalán nem a frizurájára gondolok), akkor egy óriási koncerttel fogják megünnepelni a huszadik születésnapot!