Rég írtam ebbe a szerintem-es sorozatba, de most, hogy szétnéztem a megosztókon, ráakadtam pár gyöngyszemre. Olyan dalok ezek, melyek méltán foglalnak el előkelő helyet a rockzenéért rajongók ranglistáin - de sajnos a csapatok maroknyi (értsd: néhány tíz- esetleg százezer fő világszerte) rajongótáborukon kívül, sosem lettek ismertek.

Kezdjük is rögtön egy olyan bandával, kik egy Neal Schon nevezetű hátszéllel robbantak be a köztudatba, a kilencvenes évek elején, majd sokáig egyetlen, ámde annál legendásabb  lemezükkel szerénykedtek a színtéren - már amikor nem voltak feloszolva éppen. Az ezredforduló után reunion, immár Schon nélkül, de ez most nem lényeg, ami számít, az a Hardline és a Hot cherie

A második dal a Europe Superstitous című slágere. A Final countdown-t szerintem nincs ember a Földön, ki ne ismerné, sőt a legtöbben nem is gondolnák, hogy bizony a svéd mesterek azóta több (és jobb) lemezeket, dalokat is letettek az asztalra, az egyébként valóban nagyszerű és általam is imádott, '86-os gigaslágernél. Ilyen például a következő albumuk nyitónótája. Nehezen lehetne ennél kifinomultabb, érettebb hard rock muzsikát találni, és most biztos megköveznek a Norum  fanok, de ezt a szólót én csakis Kee Marcello előadásában "lúdbőrözöm" meg. Bakker, még bőven általános iskolába jártam, mikor már ezt is hallgattam...

A mai összeállítás végére egy viszonylag friss dal, a tavalyi slágergyár Brother Firetribe korongról. Ez a finn csapat mintha átaludt volna húsz évet, aztán bevonultak a stúdióba és olyan dalokat vettek fel, amiket akár '88-ban is írhattak volna. Hibátlan dal, nagy hangerőn tessék hallgatni!

Jó hétvégét!