Azt hiszem, itt az ideje, hogy összefoglaljam az új TCS lemezzel kapcsolatos érzéseimet. Mikor először hallottam, őszinte leszek, egyáltalán nem tetszett. Ahogy itt is írtam többször, nem elég, hogy a dalokkal nem tudtam mit kezdeni, a hangzás erre rá is tett egy lapáttal. Aztán elkezdtem figyelmesen hallgatni, de nem tudtam függetleníteni magam a rettenetes hangmérnöki munkától. Mégis, volt egy olyan pillanat, ahol elkapott a zene, és azóta egyre jobban élvezem a Minden jót dalait.

Nem árt elmondanom, hogy laikusként hallgatva a lemez továbbra is pocsékul szól, a gitárok még csak-csak, de a dobok nagyon elől kattognak (ráadásul fixa ideám, hogy Fejes szétdobolja a legtöbb TCS dalt), a basszust nyomozni kell és az ének is érthetetlen itt-ott. Ezen felül hiányoznak az igazán katarktikus dalok, melyek az utóbbi albumokon mind megvoltak. Viszont, öröm az ürömben, hogy ezúttal a lefelé kilógó, számomra töltelék nóták is hiányoznak. A dalok egy jó értelemben véve homogének, egy biztos, erős szintet hoznak végig.

A kezdő szám rögtön egyfajta ars poetica, hogy is mondjam, érdekes szövegű refrénnel. A második, a címadó szám, ahogy mondtam is fentebb, ezúttal nem annyira szuggesztív, bár az alábbi négy sor azért nagyon ott van:

Arra való a válság, hogy a nyomorultak lássák,

A hitelből vett ásóikkal a saját sírjukat ássák.

Ezután egy lazulós-csajozós dal jön, a Kóla, jég és  whiskey, majd az egyik kedvencem, a Nézz szét belül. Engem az Ember tervez hangulatára emlékeztet, Mystrát pedig a Mindig péntekre. Hát, ebben van is valami, de azért ennek a mondanivalója jobban bejön.

A Keverék egy szellemes, keserédes helyzetjelentés napjaink több műszakban güriző fiataljairól, utána jön a California... folytatása, tipikus TCS P&R. Ezután a másik kedvenc a Köszönet Doktor. Lehet, hogy bugyuta a refrén, nem tudom, de ha rossz passzban vagy, könnyen ráharaphatsz a dalra, mint én tettem.

Azt mondta az orvos
Ha a szíved fáj is néha
Adj rá hangerőt
És jobban leszel a rocktól
Nem a szesztől, nem is a drogtól
De a gitártól meg a dobtól
Végül tényleg jobban lettem
Köszönet doktor

A Mindentől távol elsőre szintén egy alap TCS, de a refrénjétől először majdnem lefordultam a székről, majd azt vettem észre, hogy dúdolgatom. Mit mondjak, inkább egy Hooligans dalban tudnám elképzelni, kicsit olyan musical-es a dallam. Talán éppen ezért tetszett meg, mert nem az a megszokott dolog.

Az Új nap vár és a Nincs fék egyaránt célozgat a zenekar korai lemezeire, majd jön a Mire vagy kíváncsi. Érdekes, hogy míg a promo lemezeken inkább a Valami Amerikás filmzene tetszett jobban, a lemezen már inkább a Doktort favorizálom.

Végül a Lazán csak, amire biztos sokan felhördülnek majd, de nekem ott van az Egyszerű dal és az akusztikus Tréfa mellett. Remek lezárása a lemeznek!

Azt gondolom, ez egy tisztességes album lett. Szerintem Cserkó is kezd talpra állni, Lukács szövegeiből pedig nem érzem most azt a reménytelen fájdalmat, amit az elmúlt három albumon - talán ő is jobb passzban van most, mint  pár évvel ezelőtt.

Egy szó, mint száz, dacára annak, hogy eleinte nem jött be a Minden jót, most azt mondom, tetszik és szeretem hallgatni.

Minden jót!