Nem vagyok nagy Winger rajongó, így sokakkal ellentétben, nálam nem a debütáló album, esetleg az In the heart of the young a "Winger lemez", sokkal inkább a '93-as Pull. Mindenesetre a pár évvel ezelőtti újrakezdés híre nem ragadott magával, a IV-es lemez úgy ahogy van, el is ment mellettem (mea culpa maxima). Ráadásul elég sok helyen lehetett lehúzó kritikákat olvasni a Live DVD-ről, amit azért persze helyén kell kezelni, lévén egy rajongónak ugyan orgazmus közeli állapotokat okoz, egy laikusabb hallgatónak viszont lehetnek hiányérzetei vele kapcsolatban. Jómagam is szívesen nézem meg néhanapján, de nem ver a földhöz úgy, mint Sheriff barátomat, akit hazánk egyik legnagyobb Winger rajongójaként tartok számon.

A lényeg viszont az, hogy itt az új album, ami viszont nagyon jó lett. Kip főnök odalépett a gázra és olyan húzós, dögös rocknótákat pakolt a lemezre, hogy még párcentis hajam is lobogott, mikor hallgattam. A hangzásra most nem térek ki, mert itt sem tetszik, a dob valami förtelmes hangon szól. Még egyetlen dolog ütötte meg a fülem, a Come a little closer szólója előtti Enter sandman betét, de ezt tekintsük tisztelgésnek :o). Ezt leszámítva viszont nem tudok belekötni semmibe. Jobbnál jobb dalok jönnek sorban, melyek közül kiemelendő a nyitó Deal with the devil, a full '90-es évek Big world away (eddig no. 1!) vagy a már említett Come a little closer. Ez a lemez egy óriási 10-es! Még ha a lemez végét nézzük is, ami személy szerint engem kicsit már inkább Kip szólóanyagaira emlékeztet, akkor is egy kerek egész a Karma.

Azt gondolom, Kip Winger megtalálta végre azt az utat, amit járnia kell, talán a lemez címe is erre utal. Nincs más hátra, csak közel engedni magunkhoz a lemezt, és meghálálja a figyelmet. Just come a little closer, do, doo...