Tegnap este ottragadtam a tv előtt, az m1-en a Kiadatás című amerikai filmet vetítették. Nem terveztem, hogy megnézem, mert előítélettel viseltettem a témája iránt, az előzetese alapján egy átlagos, amerikai hatásvadász hőseposzt vártam. Elárulom, óriásit tévedtem.

A felütés már-már szokásosan elcsépeltnek hat, egy észak-afrikai arab ország fővárosában vagyunk. A város forgalmas főterén, ahol a rendőrség vezetője reggelente egy kávézó teraszán múlatja az időt, öngyilkos terrorista robbant pokolgépet. A pusztításért egy ismert terrorszervezet vállalja a felelősséget. Az amerikai hírszerzés egyből ráveti magát az ügyre, és a merénylet másnapján a Chicagoba hazaérkező Anwar el Ibrahimit rögtön lekapcsolják a reptéren. Az egyetlen gyanús esemény, ami ellene szól, a telefonjára érkező hívások a fent említett szervezet [nem a hírszerzés:)] vezetőjétől. Itt kezdett érdekessé válni a történet. A férfit azonnal az észak-afrikai országba szállítják és válogatott kegyetlenségekkel próbálják belőle kicsikarni a beismerő vallomást, hogyan működött együtt és segített robbanószerkezetet készíteni a terroristáknak.

Ettől a ponttól kezdve, a film történetvezetése eltér a "szokásos" amerikai trendtől. Kíméletlen őszinteséggel mutatja be a rendező a hírszerzés tárgyilagos alaposságát és a nemzet biztonságát minden érdek elé helyező irgalmatlanságát. Mind az arab, mind az amerikai fél, egyazon célból vállalja fel ezt a lelketlen szerepet, elfelejtve közben, hogy az emberséget feladni sosem szabad. Sem egy gyermekét váró és a férjét féltő anya/feleség előtt, sem pedig egy kamaszlány előtt. Ráadásul az olyan párbeszédek, mint az alábbi, igencsak kínos színben tüntetik fel az Egyesült Államokat:

-Maga nem kiképzett terepügynök?
-Ez az első kínzásom.
-Az Egyesült Államok nem kínoz embereket!

A filmből, amely arra a kérdésre is választ keres, hogy akármilyen jó cél is szentesíthet-e bármilyen eszközt, az is kiderül, hogy az igazság azért nem annyira egyértelmű. De nem szeretnék egy poént sem lelőni, ehelyett azt tanácsolom, hogy aki szereti a jó, gondolatébresztő filmeket, az nézze meg a Kiadatást. Önkritikus, tartalmas és realista filmdráma, megéri rászánni két órát.