Van egy dal, ami nélkül talán ez a blog sem lenne.

12-13 évesen még nem volt egyértelmű, hogy én rock- és metalrajongó leszek. Hallgattam az akkori popikonokat is, az akkori slágereket, amiket a szkájcsenelen meg az emtívín zúdult ránk. Persze, a nagy kedvencek már akkor is megvoltak, rockvonalról is, de nem kapott még el az a fanatikus rajongás, ami a mai napig meghatározza zenehallgatási szokásaimat. Fogalmazhatok úgy is, fémes túlsúllyal ugyan, de zenei mindenevő voltam.

Egészen addig az őszi napig. Hetedikes voltam akkor, mikor megláttam ezt a klipet valamelyik slágerlistán [igen, akkor ezek a dalok is felfértek a különféle csatornák sikerlistáira, más idők voltak]. Akkor dőlt el minden.

Ma 25 éve, hogy megjelent az album, melynek ezt a dalt köszönhetem.