Egy méltatlanul elhanyagolt favorit

Amikor küzdesz a teremben, hogy csak még egyszer, meg még egyszer a fejed fölött legyen az a súly. Hogy szimplán túléld a karod remegését és ne zuhanjon a vasrúd a mellkasodra, ráadásul az izzadság is épp a szemedet csípi. És akkor jön ez a dal, és erőt ad az utolsó…

Szeretném azt hinni, hogy jó apa vagyok. Hogy soha nem ihletek olyan dalt, mint a QR fantasztikus lassúja. Hát nem furcsa, milyen gondolatok járnak az ember fejében a faterja születésnapján?