Amikor küzdesz a teremben, hogy csak még egyszer, meg még egyszer a fejed fölött legyen az a súly. Hogy szimplán túléld a karod remegését és ne zuhanjon a vasrúd a mellkasodra, ráadásul az izzadság is épp a szemedet csípi. És akkor jön ez a dal, és erőt ad az utolsó ismétlésekhez. Hiszen mindig egy kicsit bele kell halnunk, hogy feljebb tudjunk kapaszkodni, hogy úgy változzunk és fejlődjünk, úgy lépjünk előre, hogy ne felejtsük, honnan indultunk.

És két nap múlva megint kezded az egészet előlről...