Na igen, a Dirty Dancing. Nem mondanám, hogy a kedvenceim közé tartozik, de annak az időszaknak a megkerülhetetlen darabja, amikor zeneileg szocializálódni kezdtem. Ráadásul Patrick Swayze dala, ciki vagy sem, de mindig is tetszett. Ez a feldolgozás pedig szerintem méltó tisztelgés az idén öt éve elhunyt színész emléke előtt.

 Különben is, Babyt senki sem ültetheti a sarokba! :)