A mai dal azért lett Kiss, mert újabb, immár negyedik Dynasty verzióval gazdagodott a Kiss gyűjteményem, ezúttal ugye a napok óta tartó bakelit aukció eredményeképp. Ráadásul ez egy alap-himnusz, jóllehet nem a fejbólintós metál fajtából - hanem a diszkómetálnak nevezett, állítólag Paul Stanley által utált (ő maga mondta) stílusból.

Nem hinném, hogy akad ember a Földön, húsz és hatvan év között, aki ne ismerné ezt a dalt, hiszen közel három évtizedes pályafutása alatt, folyamatos szereplője a rádióállomásoknak, rockbuliknak. Dúdolós refrénje egyszerű, fogós. De nem is ragozom túl, mert ez annyira direkt nóta, hogy önmagáért beszél.

A Kiss ezen korszakát lehet utálni, lehet cikizni, de egy biztos: ez a dal világszerte ismertté, elismertté tette őket.

Egyébként ez a dal volt az első dobása egy bizonyos Desmond Child nevezetű figurának, aki elkövetett még néhány megaslágert a későbbiekben, ezekkel majd még fogunk találkozni itt, a blogon is.