Bakelit-sorozatom végéhez értem, az utolsó korong, amit megvettünk, a Slippery a Jovitól. Milyen érdekes, hogy ezt a lemezt, kis szerencsével, már 20 éve magaménak tudhatnám, ha anno, faterom beruház az Újhegyi sétányon lévő könyvesbolt kirakatában díszelgő albumra Nem tette, így maradt a másolt kazetta, majd később a CD. Érdekes módon, a Prayer helyett nekem a You give love a bad name volt sokáig a NÓTA a lemezről, nomeg a Spaceballs-ból is ismert Raise your hands. Idővel aztán a Prayer is felnőtt melléjük.
Azon nincs mit vitatkozni, hogy egy korszak és egy érzés himnusza a dal. Sokan a mai napig ezt a korszakot sírják vissza a Jovi-rajongók közül, és mindamellett, hogy én is szeretem a Slipperyt meg a New Jersey-t, azért, a legutolsó lemezt leszámítva, szerintem nem csinál rossz lemezeket Bon Jovi és csapata.
Persze, ekkora slágert már nem tesznek le az asztalra, jó ideje.