Folytatva megkezdet "meg-nem-értett lemezek" sorozatomat, ezúttal egy olyan albumról teszek említést, ami a szívem egyik csücske. Megjelenésekor "természetesen" nem tetszett. Olyannyira a Keep the faith által magasra tett mérce szerinti elvárásokkal vártam a megjelenését, hogy kapásból nem tetszett az első klip, a This ain't love song, meg a második sem, a Something for the pain sem (a sorrendben már nem vagyok annyira biztos), erre feltette a koronát a Hey God nem gyengén The Cult jellegű témája és el is ástam a lemezt. Jó egy-másfél év kellett, hogy ismét barátkozni kezdjek vele, és láss csodát! Egy hideg téli napon, épp egy melankólikus buszozás közepette (3/4 óra a 61E-n, elég közhelyes, nem?) megérintett a zene, és azóta egyik nagy kedvencem a These days. A címadó dal az egyik csúcsa az albumnak, de ugyanígy ki tudnék emelni még jópár dalt.

Az biztos, hogy az ős-Jovi fanoknak a Keep the faith volt az utolsó jó BJ korong, de aki kiváncsi arra az érzelemvilágra, amit a régebbi munkákon szeretett, és mindezt kicsit más köntösbe csomagolva is el tudja fogadni, az nem csalódhat ebben az alkotásban sem.