E heti első dalom egy Ozzy klasszikus, a 80-as évek közepéröl. Az Ultimate sin a legkedvesebb Ozzy lemezem, tulajdonképpen üresjárat nélkül pörög le a kilenc nóta. A záró, Shot in the dark félelmetesen jó nóta, a valaha írt egyik legnagyobb riff-fel. Emlékszem, mikor, jó sok évvel ezelőtt, megvettem a kazettát, szakadó esőben mentem haza, és valami hihetetlen érzés volt bőrig ázva, ordíttatni a walkmanben a dalt. Ahogy Ville mondogatta régen: félistennek éreztem magam!:o)