Mivel jövő hét szerdáig itthon leszek betegen, ezért csupa-csupa vidám dallal kedveskedek kedves naplómnak, nomeg magamnak, a mihamarabbi rehabilitációm érdekében.

Kezdésképp jöjjön egy gigasláger, a legjobbak egyik legjobb korszakából. A Crazy nights minden idők egyik legtutibb rock albuma, még ha Stanley és Simmons valamilyen oknál fogva nem szívesen emlékszik erre a korszakra. De ugye, lentebb Ozzy kapcsán már előjött, hogy valamiért sokan elfeledkeznek egy-két sikeresebb, bár mára már cikisebbnek érezhető korszakukról, de lelkük rajta.

Nekünk akkor is itt ez a dal, amiről csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, de ez a kutyát sem érdekli. Még annyit, hogy erről a számról mindig egy tizenöt évvel ezelőtti, nyári buli jut eszembe. Seriffékhez mentünk, és az 5 perc alatt, amíg a megállóból a házhoz értünk, rommá áztunk, köszönhetöen a frissítő nyári zápornak. És amíg csuromvizesen pihegtünk, addig pont ez a szám szólt az alkalomra készített válogatáskazettáról.

Jut eszembe, egyszer majd értekezek egy tudományosat a válogatáskazettákról is, csináltam több tucattal...