Az idei ősz elég komoly felhozatallal tűnik ki a mezőnyből, már csak a KISS lemezt tekintve is. De ha kedvenceimet nem is számítjuk, akkor is piacra került pár album, mely méltán tarthat számot komoly érdeklődésre is.

Rögtön az elején jöjjön a születésem napján megjelent új Gotthard lemez, a Need to believe. Steve Lee és zenekara tovább folytatják a Domino effect-en megkezdett utat, ismét minőségi rockmuzsikával kedveskedtek nekünk. A komor ízeket ezúttal mellőzték, kevésbé súlyos a lemez, jóllehet ezzel együtt a spontaneitás is kissé háttérbe szorult. Idő kell az új daloknak, de azért hallgattatja magát az új lemez, bátran ajánlom mindenkinek!

Új albummal jelentkezett a Europe is, melynek címe Last look at Eden. Itt már kicsit gondban vagyok a jellemzéssel. Az az igazság, hogy eleddig nem sok maradt meg bennem a dalokból - ami meg igen, az nem túl bíztató. Rögtön ott a címadó dal, ami tipikus modern Europe - de valahogy most nem érint meg ez a komor, borongós feeling, ami a comeback Start from the dark-nál  vagy a Secret society-nél működött. És ez sajnos igaz a többi dalra is. Hiányoznak egyelőre a John Norumra jellemző gitártémák (riffek és szólók egyaránt) és hiányolom Joey Tempest hangjából is a megszokott érzelmességet. Oké, oké, ő sem fiatal már, de valahogy hiányérzetem van vele kapcsolatban is. Az új klipdal, a New love in town persze jó, ahogy az egész korongra is igaz, hogy azért egy bizonyos szintnél nem adja alább. De egyrészt nem értem, miért 20 évvel azután kell elkezdeni majmolni a Jovit, hogy ezt mindenki -akkor még szerintem alaptalanul- a szemükre vetette, másrészt meg azt, hogy miért kellett beérni egy tisztes iparosmunkával?

A végére egy igazi progrock csemege, a Roswell Six Terra Incognita című albuma, mely számomra igazi üde színfolt a prog színtéren. Nem az a fajta prog, mely versenyszerűen pakolja egymás után témák tucatjait, hanem ízlésesen, jó érzékkel talája meg a hangsúlyt a hangszeres tudás bemutatása és a dalok írása között. Fantasy és sci-fi rajongóknak különsen ajánlott, hiszen Kevin J. Anderson, a neves író zenei projektjéről van szó, természetesen koncept-album, szóval rá lehet kattani becsülettel. Akik pedig az Ayreon legújabb lemezéig ki akarják húzni, azoknak igazi életmentő szérum a Terra Incognita!

Hm, most nézem, csupa lassú klip került ide:o) Hiába, az őszi hangulat kedvez a balladáknak...