Egy hete hivatalosan is új munkám van, és bár ez a blogot illetően erősen off, az a része már nem, hogy Gyima (azaz Dimitrij), kinek helyét átveszem és az oktatásomat intézi, rockzenében utazik. Sőt, zenekarban is játszik, és tegnap mutogatott pár ötletet, számkezdeményt. Nagyon érdekes volt őket meghallgatni, mivel erősen déja-vu érzés kerített hatalmába. Ugyanis Gyima témáiról azok a témák jutottak eszembe, amit anno, még dethroners-es korszakunkban, Rokker Zsolti mutatott nekem. Old school HM és Thrash alapokra épülő, komplex riffcsokor, fogós, néhol keleties dallamokkal megspécizve. Ami vicces volt, hogy anno Zsolti ugyanúgy húszas évei közepén járt, mint most Gyima - lehet valami ebben a 25 év körüli időszakban.

Nem szeretném itt most kivesézni ezeket a nótavázlatokat, mert nem érdemes ilyenekbe belemenni, pláne nem ötletek esetén, viszont a témák hallatán beugrott kamaszkorom egyik kedvenc thrash albuma, a Time does not heal az amerikai Dark Angel zenekartól. Azt gondolom, hogy azon kevés thrash csapat közé tartoztak, kik igazán eredeti muzsikát tettek le az asztalra. Elég csak Gene Hoglan dobos nevét kiemelni, máris tudhatjuk, hogy itt  nem nszk sörcsapolós-thrashmetált hallhatunk, a' la Tankard vagy Sodom.

Az alábbi dalt Gyimának ajánlom, remélem, tetszeni fog neki!