Jeff Scott Soto ismét nagyot dobott! A zseniális énekes olyan arcokkal szállt közös hajóba, kik nagyon otthon vannak a dallamos rockzenében. Innen a projekt neve is (Work of Art - Eclipse - Talisman).
Erről az albumról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Hallgatása közben valami olyasmit éreztem, mit a tavalyi Brother Firetribe lemez óta egyszer sem. Mintha tizenöt évet visszamentem volna a múltba, úgy rázott a hideg a dalok hallatán. És egyáltalán nem azért, mert poros, idejétmúlt számokkal operálna a korong. Van ugyan valami abban, hogy nem a modern időknek és a jelen médiájának megfelelő rocknótákat hallunk itt, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója aranykorának minden stílusjegye felvonul az albumon. Ezzel együtt egyáltalán nem a szentimentális múltidézés jegyében születtek a dalok, hanem a klasszikus erényeket modern hangzással vegyítve egy bivalyerős anyagot tettek le az asztalra.
A címmel egyáltalán nem túloztam, hiszen olyan dallamorgiának lehetünk fültanúi, hogy sokszor nem tudja az ember, hogy a gyönyörüségtől fülig érő szájjal vigyorogjon vagy elsírja magát. Igen, ez utóbbi is igaz, hiszen a Comes down like rain esetében olyan balladát is hallhatunk, ami erősen klasszikus-gyanús. Az biztos, hogy úgy '91 tájékán állandó szereplő lett volna a zenei csatornákon.
Kiemelhetnék még olyan dalokat, mint a Borthers in arms, a Running from the heartache, a One day at a time vagy az If I fall, de nem teszem, mert az egész lemez tökéletes. Talán az első fellángolás teszi, de most úgy érzem, bátran odatehető a polcra a korai Talisman/Takara, esetleg az első két Harem Scarem album mellé. Hatása remélhetőleg azokéval vetekszik majd!