Túlzás lenne azt állítanom, hogy eleddig hemzsegtek a Megadeth-szel kapcsolatos bejegyzések a zsémollon, pedig volt olyan időszak, amikor talán a legnagyobb kedvencem is Dave Mustaine csapata volt. Bár már általános iskolás éveim alatt meg-megkísértett az a fúziós thrash muzsika, amit az első három nagylemezen játszottak, az i-re a pontot a Rust in peace tette fel. Mivel ez a lemez pont 20 éve látott napvilágot, ráadásul nyáron hozzánk is ellátogatnak - és talán ezt a lemezt is végig eljátsszák nekünk-, remek alkalom, hogy megemlékezzünk erről a Heavy Metal mérföldkőről.
Miután 1983-ban, pont a Kill 'em all felvételei előtt kikerült a Metallicából, Dave Mustaine Dave Jr. Ellefsonnal megalakította a Megadeth-t. Ezután, három lemezen keresztül folyamatosan cserélődött a tagság, de 1990-re sikerült Nick Menza személyében egy zseniális dobossal, valamint a gitárvirtuóz Marty Friedman személyében egy zseniális gitárossal megerősödve egy olyan felállást stabilizálni, amely elkészítette azt a lemezt, ami a mai napig az "A Megadeth lemez" titulussal büszkélkedhet.
A lemez címének az ötletét állítólag egy lökhárító matrica ihlette, mely a nukleáris fegyverekről szólt, de nemcsak a lemez címében, hanem a dalszövegekben is hangsúlyos szerepet kapnak a nukleáris tömegpusztító fegyverek, a háborúk és a környezetvédelem mellett. A címadó dal külön részt szentel a Polaris típusú interkontinentális rakétáknak például. A borítón a csapat kabalafigurája, Vic Rattlehead látható egy földönkívüli tetemmel, a háttérben a világ akkor 5 legfontosabb politikai vezetői ülnek, id. Bush, Gorbacsov vagy John Major többek között. A lemez -egyebek mellett- a "minden idők negyedik legnagyobb hatású Heavy Metal lemeze" címmel büszkélkedhet, a Metallica - Master of Puppets, az Iron Maiden - The number of the Beast és a Black Sabbath - Paranoid előzik csak meg. Ebből is látszik, Dave Mustaine-ék valami különlegeset tettek le az asztalra 1990 szeptemberében.
Az első kislemez rögtön a nyitónóta, a Holy wars...The punishment due volt. A szám két részből áll, az első rész Észak-Írországról szól, a dal másik felét a Punisher című képregény ihlette. Fura egy párosítás, de maga a dal zseniális.
A következő Hangar 18 szintén kislemez, mely egy, a mai napig közkedvelt témát dolgoz fel, nevezetesen az olyan földönkívüliekkel kapcsolatos összeesküvés-elméletekről szól, mint például az 1947-es Roswell-ügy is volt.
Fel lehetne gyakorlatilag az egész lemezt itt sorolni, hiszen mind-mind hatalmas nóták, tényleg töltelék nélkül szalad el a negyven perc. A Take no prisoners zúzása, a Five magics szépen építkező súlyossága vagy a Posion was the cure punkos sodrása egytől-egyig mesteriek. Mégis a Tornado of souls az a pont, ahol számomra a lemez eléri a csúcspontját - és furcsamód egészen a végéig ott is marad. A Dawn patrol komor jövőképe remekül vezeti fel a Rust in peace...Polaris kettőst, mely méltó zárása a korongnak. Bár mind a rajongók, mind a kritikusok szerint az album legjobb nótája, mégis, élőben soha nem játszották. Talán idén, a tavaszi amerikai turnén, amely a Rust in peace megjelenésének 20. évfordulójának tiszteletére kerül megrendezésre. A már említett Rust in peace nóta mellett itt fog először élőben is elhangzani a Five Magics és a Poison was the cure is.
Érdekesség, hogy a Rust in peace kazettámat az Elektromos Krokodil nevezetű intézményben vásároltam, pont aznap, mikor az azóta már történelemmé lényegült taxisblokád volt - két igen jelentős esemény 1990-ben:o)
A Rust in peace-t követő Countdown to extinction nekem már kicsit száraz volt, bár ott is adott a gép rendesen, ahogy a Youthanasian is voltak jobb pillanatok. Utána viszont szinte teljesen kikerült a látókörömből a Megadeth. Az elmúlt években kezdtem el ismét hallgatni őket, elsősorban persze a régi lemezeket, de igyekeztem megbarátkozni az 1994 után kiadott anyagokkal is - inkább kevesebb, mint több sikerrel. A tavalyi kiadott Endgame aztán ismét felcsillantott valamit azokból az erényekből, melyek miatt kis taknyosként megkedveltem ennek a bandának a zenéjét, így elég valószínű, hogy júniusban én is ott leszek a PeCsában.
