Sok egyéb más mellett, azért is jó ez az új munkakör (idestova 5 hónapja), mert lehet itthonról melózni, ami azt jelenti, hogy közben végre tudok zenéket hallgatni. Ki is használok minden percet erre, és mivel ez az év eddig bőségesen megáldott minket remek hallgatnivalókkal, ezért rengeteg újonnan megjelent műhöz volt szerencsém mostanság. A héten már ajánlottam a legújabb Audrey Horne és Scorpions lemezt, azóta volt szerencsém a következőkhöz:

Audrey Horne - Le fol: Nyersebb, karcosabb anyag, mint az idei, nem is fogott meg oly' mértékben, mint az. Ettől függetlenül, azt hiszem, szeretni fogom.

Armored Saint - La raza: Sok hallgatást igénylő alkotásnak tűnik, de több, mint igéretes első nekifutásra. Bush hatalmas formában van, szerencsére jön majd egy új Anthrax is nemsokára.

Reckless Love - Reckless love: Pop-rágógumi glamrock, echte '80-as évek feelinggel, elsőre megjegyzhető dalokkal, Bélámnak tetszeni fog ;o)

Ratt - Infestation: Első hallásra tisztára úgy érzem -és a fórumokon olvasottak szerint nem csak én-, hogy Pearcyék is megcsinálták a maguk Saints of Los Angelesét. Full retró dalok, modern hangzással. Aki csípi a régi dolgaikat, azt majd a hideg fogja rázni a gyönyörűségtől. Én nagy Ratt-fan sosem voltam, de ezzel együtt is sokat fogom hallgatni.

Cathedral - The guessing game: Ez teljesen más tészta. Lee Dorianék mesteri tökélyre fejlesztették a monoton, maratoni hosszúságú doom-himnuszok írását és, akárcsak jópár klasszikussá nemesedett pályatársuk, lemezről-lemezre képesek szinte ugyanazokat a hangokat használva, hatalmas nótákat elkövetni. Én a kezdetektől bírom, amit csinálnak, és bár hangulat kell hozzá, a The guessing game is egy mestermű!

Bakker, és még csak március van...