Sportot szerető emberként [megjegyzés: nem csak úgy, hogy hétvégén egy fotelból, sörrel és távkapcsolóval izzadok a meccseken] hajlamos vagyok a romantikára. Kifejezetten kedvelem azokat a szentimentális videókat, ahol szuperlassítva mutatják be az ilyen-olyan sportsikerek dramatikus pillanatait. Ráadásul a zenét is nagyon szeretem [micsoda meglepetés!], és a különféle, egy-egy ilyen videókhoz mellékelt muzsikák kifejezetten szíven tudnak találni.

Vannak aztán azok a szerzemények, amelyek stílustól függetlenül, szemet lehunyva, piszkosul beindítják az embert, hogy szinte pattanna fel a székből és csak futna, futna ki a világból.

Ha ráadásul az egész dal mindössze egy basszus-gitár-dob kombóra lett hangszerelve, akkor meg aztán pláne így van. Így voltam az olimpiás reklámmal is, bár kis időbe tellett, mire rájöttem, kik az előadók.

Ha nehezen is, de sikerült!:)