Az ünnepek előtt végeztem egyik kedvenc hazai sorozatom ötödik, bevallottan utolsó részével. Kondor Vilmos, gimnáziumi matematika tanárként adta írásra a fejét és milyen jól tette! A magyar noirkrimi-kultúra megteremtésével olyan új fejezetet nyitott irodalmunkban, mely sokáig fogja öregbíteni kis hazánk hírnevét, szerte a világban. Főhőse, Gordon Zsigmond pedig végérvényesen elfoglalta megérdemelt helyét olyan nagyságok mellett, mint Sam Spade vagy éppen Philip Marlowe. Hogy mitől is olyan különös és szerethető ez a világ, a tovább után kiderül!
2008 elején került boltokba a Budapest Noir, melyben először találkoztunk Gordon Zsigmonddal. Gordon az Est című újság riportereként dolgozik, az időpont 1936. A történet kezdetén éppen Gömbös Gyula halálával van tele a sajtó, így senkinek sem szúr szemet egy terézvárosi zsidó lány meggyilkolása. Sőt, a rendőrség mintha nem is igen törné magát a nyomozás sikeréért. Ez kelti fel Gordon érdeklődését, aki elhatározza, végére jár az ügynek.
Kezdetnek ez sem rossz, de ez önmagában még nem biztosítaná a sikert. Amiben Gordon történetei másmilyenek, mint a magyar krimik túlnyomó része, az a hangulat. A harmincas évek közepének magyar valósága, a fasizmusba rohanó ország korrupcióra és svindlikre épülő, bürokratikus rendszerének olyan ábrázolása, mely az ember szeme elé vetíti [szigorúan a kor fekete-fehér, Tobis-Klang rendszerű kópiáinak minőségében!] az összes helyszínt és szereplőt. Egy olyan korszakot hoz testközelbe, mely leginkább csak romantikus ködbe burkolózva létezik tudatunkban, kinél-kinél jó vagy rossz felhanggal - holott a sorok között olvasva kiderül, nincs új a nap alatt, legfeljebb a szereplők és a díszletek változnak. Az emberi gyarlóság, a bűn, a szeretet, az önfeláldozás és a kötelességtudat ugyanaz és szintén csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk elő ezekből. Fontos eszköze még Kondor Vilmosnak, hogy az adott korszak híres-hirhedt kultúrális, közéleti és politikai figuráit előszeretettel alkalmazza mellékszereplőként, így is fokozva a hangulatot.
Gordon Zsigmond nyomozásai remek érzékkel kalauzolnak végig bennünket a magyar történelem viharos két évtizedén. Az első kötet történetei után három évvel következik a Bűnös Budapest, mely a második világháború kitörésekor játszódik. Ebben a részben Gordon Zsigmond két újságíró halála után nyomoz, mely összefüggésbe hozható egy magyar segélyszállítmány lengyelországi eltűnésével is. Hősünk 1943-ban, a Budapesti kém-ben tér vissza, Karádyval, Újszászy Istvánnal és Kállay miniszterelnökkel, valamint azzal a hiábavaló küldetéssel, hogy Magyarország különbékére irányuló tárgyalásait sikerre vigye az angoloknál. Az ezt követő, negyedik kötetben megtudjuk, mennyire sikertelen is volt ez a törekvés és, hogy mire is számíthat az ország a jövőben; a Budapest romokban 1946 nyarán veszi fel a fonalat. Végezetül, az utolsó részben 1956 novemberében találkozunk Gordon Zsigmonddal, aki a forradalmi felfordulásban egy eltűnt lányt próbál felkutatni a szétlőtt főváros utcáin.
Jómagam két hete tettem le az utolsó könyvet és bátran állíthatom, hogy remek szórakozást nyújt a Budapest-sorozat mindenkinek, aki szereti a klasszikus krimiket, aki szereti, ha életének helyszínei felbukkannak egy-egy történetben. Mindez megfűszerezve jó adag, minden érzelgősségtől mentes, jó értelemben vett nosztalgiával, élvezhető terjedelemben - nálam nyerő kombináció! A sorozat sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy több nyelvre is lefordították és immáron világszerte kapható Gordon Zsigmond kalandjainak összes része. Olvassátok el Ti is! ;)
