Eredetileg nem ezt a dalt szerettem volna mára, de hazafelé ezt dobta a gép és egyből tudtam, hogy ez lesz az eheti lovesong. Egy érzelmes ballada az elérhetetlen utáni vágyakozásról, dallamorgia birminghami módra.
Heti lovesong VIII.
2013.10.17. 20:26 | TomAce | 1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsemoll.blog.hu/api/trackback/id/tr555582016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.10.22. 11:28:29
Az elérhetetlen utáni vágyakozásnak olyan sok arca van! Beletörődő és csendesen bánatos, máskor türelmetlen, tehetetlenül vergődő, de lehet olyan jó is. Míg nincs bizonyosság, az őszinteség segíthet a dolgon. A vágy úgy születik és hal meg, hogy az akaratnak ráhatása nincsen, így kölcsönösség nélkül marad az elfojtás és a transzformáció. Kellemes is tud lenni az elérhetetlen utáni vágy, ha pl. napközben küldhetek egy csábító fényképet a Férfinek, benne az éjszaka ígéretével, hogy velem várhassa az estét. Vagy kikötözöm az ágyhoz alsónadrágban, neki pedig végig kell „szenvednie” a vetkőzésem és a teste felfedezését. Idővel lekerülhet az utolsó ruhadarab róla is és nem marad törődés nélkül sehol sem. Ha ügyes voltam, megerőszakol szabadulás után:)
Ez a dal viszont... A gyönyörűen szomorú verzió.
Ez a dal viszont... A gyönyörűen szomorú verzió.
