Szégyellem magam, múlt héten teljesen kiment a fejemből itt is megemlékezni Paul Stanley 62. születésnapjáról. Jobb később, mint soha alapon pótolom is, méghozzá egy amolyan ars poetica jellegű dallal.

Ezt a könyvet vagy szeretni fogod vagy a falra mászol tőle. Képzelj el egy regényt, ami olyan, mintha Rejtő Jenő írta volna meg mondjuk Forrest Gump történetét. Mindezt egy svéd főhőssel, aki a regény kezdetekor ünnepli századik születésnapját. Azaz ő saját maga nem is…

Lehet, hogy volt már ez a dal a zsémollon, de délután csupa csajos rockzenét hallgattam, így innen az ihlet is. Különösebb hozzáfűznivalóm nincs, a dal címe önmagáért beszél, kötelezően itt a helye a rovatban.

Pár perce jelentették be a Mötley Crüe búcsúját. Három évtized rocktörténelmének híres-hirhedt építőelemei ők, megannyi legendás és fülbemászó dal, szívfacsaró vagy megbotránkoztató sztori kapcsolódik hozzájuk. Én is többször írtam már róluk és valószínüleg…