Úgy látom, lassan kezdi pár barátom felfedezni a blogot, nagyon örülök neki. Annak érdekében, hogy mások is ráakadjanak videókkal tűzdelt frappáns webnaplómra, a mai ötösfogatot közönségcsalogató dalokkal pakolom tele. Igencsak meglepődnék azon, ha az alábbi öt dalból akárcsak egy is akadna, amit egy magára valamennyit is adó rokkertesvír ne ismerne
Nézzük is gyorsan meg ezt az öt himnuszt, a tovább után már zúgnak is a pokol harangjai
AC/DC - Hells bells
Az acévillámdécé annyira megkerülhetetlen fogalom a rockzenében, mint a kétszerkettő a matematikában. Vagy inkább 2/4-et kellett volna mondanom? Az ausztrál rockerek a hetvenes évek elejétől gyártják hangra egyforma lemezeiket, mégis a rajongóik megőrülnek értük. Jómagam is kedvelem pár lemezüket és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy élőben is láthattam Angusékat. Noha 1991 augusztusában még csak 16 voltam, mégis életreszóló élmény volt élőben látni, az akkor épp sokadvirágzását élő zenekart a Népstadionban. Ez a dal nem egy kifejezett sláger, de mégis, közel három évtizede koncertfavorit. Egy olyan lemez nyitótétele, ami emlékezés Mr. Rock and roll, Bon Scott előtt. A csapat eredeti énekese a lemezfelvétel előtt nem sokkal itta át magát az égi rockzenekarba, és a Young fivéreknek igencsak fel volt adva a lecke, hogyan tovább a showman nélkül. Sikerült nekik! Találtak egy olyan énekest Brian Johnson személyében, aki nem helyettesíti Scottot, hanem saját egyéniségével új ízt adott a bandának. Így a Back in black méltán lett egyszersmint méltó tiszteletadás, másrészt egy új fejezet ragyogó indítása. Aki kedveli az AC/DC-t, annak kötelező darab!
1987 igazán fantasztikus éve volt a rockzenének. Sokáig tartana felsorolni mindazt a zseniális alkotást, ami ebben az esztendőben látott napvilágot - és a mai napig is minőséget jelentenek. Az egyik ilyen korong az öt Los Angeles-i suttyó debütálóalbuma (majd a többiről is fogok a későbbiekben szót ejteni). Ha lehet ilyet mondani, ez az öt srác akkor valami olyasmit hozott létre, amit azóta is csak szeretnének nagyon sokan. Ez a dal mondjuk a harmadik-negyedik legnagyobb sláger a lemezen, de mint nyitónóta remekül megalapozza a hangulatot. Rettentő energikusan, a GnR összes stílusjegyét felmutatva zúzzák le a srácok a dalt, mely mi másról is szólhatna, mint a vidéki srácok első rácsodálkozására az Angyalok városának démoni csodáira. Érdemes egyébként a szövegére is odafigyelni. A klipet pedig már csak azért is meg kell nézni, mert külön cikket lehetne írni Axl tupírozott hajáról - azért később a fejkendős design jobban állt neki.
Most lesz a PontFM-en a Hells Bells :)
Nekem nincs benne az AC/DC top 10-be, de tényleg nagy nóta...
Érdekes, hogy annyira gazdag pályamunka az övék, hogy vagy 30 nagy nótát ki lehet emelni....
Bon Jovi valóban istencsászár, legalábbis nekem és ez volt számomra az utolsó használható albumuk:(((
ezóta megmakkantak vagy nem tudom, de elfelejtettek zenét írni. Monnyuk ez az én véleményem, másnbak biztos más. Apropó ma van Bon Jovi Bécsben és ezt sem látom, de majd elmesélik és meghallgatom a setlistet cdn.:))))
Kövezz meg, de én borzasztóan szeretem a These Days-t is. Jó, nem az a kimondott bulizós rockzene, de nagyon nagy dalok vannak azon is. Szeretem benne a személyességét, a melankólikus hangulatát.
Ugye-ugye... Lassan mindenkiről kiderül, hogy nem is a rockzenét szereti, hanem csak egy tinilány, aki szereti hallgatni Bon Jovi érzelmesebb dalait :D
Beszéljünk már a Guns-ról... Szerintem azért nagyobb mérföldkő. Még akkor is, ha ma már egyikünk sem nevezné kedvencének. Kevés olyan bemutatkozó lemez van, ami ennyire nagyot ütött volna mint az Apetite... Jó-jó... Az első Skid Row... de azt már méltattuk...
Jah és a Purple sokadvirágzása... Nekem ez volt az utolsó nagy Purple sláger... Később már a kor érezhető volt a lemezeken... Érdekes, hogy ez a korosodás a Bon Joviéknál sokkal hamarabb jelentkezett.
Egyébként a legjobb Bon Jovi lemezek, nem is a zenekar égisze alatt jöttek ki. Elég csak a Blaze of Glory-ra, vagy a Strangers in this town-ra gondolni...
"Egyébként a legjobb Bon Jovi lemezek, nem is a zenekar égisze alatt jöttek ki. Elég csak a Blaze of Glory-ra, vagy a Strangers in this town-ra gondolni..."
Azért ez sarkos egy kicsit. Mutass akár egyiken is egy Born to be my baby-t, vagy egy I'd die for you-t, nem beszélve a Living on a prayer-ről vagy You give love a bad name-ről (tudom, tudom, lerágott csontok mind). Ezek kiba... nagy slágerek, és hozzájuk foghatót egy szólólemezen sem találsz (talán a Ballad of youth).
Szerintem inkább a szólók kiegyensúlyozottabban magas szinvonalon hozzák a szerzők tudásának legjavát, az "anyazenekar" sokszor hullámzóbb minőségű elegyénél.
Hozzáfűznivalóm Sambora bá'hoz, ha már szóba jött, kaptam mostanában egy halom Bon Jovi ritkaságot, mint azt már említette 1x, van köztük egy olyan, hogy a New Jersey demoi. Hmm na most azon van egy dal, aminek az a címe h Rosie na mármost mikor meghallgattam, akkor tudatosult, h ez ufgyanaz, mint ami később kijött a Stranger in this Town albumon, ami ugyebár évekkel későbbi, mint a Jovi New Jersey-e. Érdekesség, h nagyon sok olyan "sláger" van rajta, ami igen igen hajazz egyegy Jersey slágerre, valamint a később megjelent album 1-2 dala is megtalálható, demo változartban, nem annyira kiforrva, esetlegesen lassabban játszva, mint az később megjelent.:)) Visszetérve amit Sancika emlegetett a Guns, illetve a Skid Roww debütalbumokhoz hát szóval én igazán azidőtájt kezdtem nagyon megszeretni a dallamos rockzenét és ez a két album ami nagyon meghatározó volt számomra, bár sztem akkortájt mindenki számára, aki egy picit is szereti a rockot. Seb Bach hangja valami fergeteges, visszaadja mindazt, amiről a rákendroll szól. "Ez lenne a Rock N' Roll" szinte vártam, h a pesti koncert után visszajön a szinpadra és beleköhögi ezt a mondatot a mikrofonba zseniálisan nyers, erős volt a buli, már-már Skid Row:))
Gunssal kapcsolatban hasonlóan tudnék ömlengeni, szal feleslegesen nem fogok, mindenki azon nyöszörög, h Axl így, Axl úgy, késik a koncertekről, sztárallürjeitől viszhangzik minden szinte (már amikor lehet hallani róla), a botrányai, minden ami negatív, de azt nem nézi senki, h azért letettek az asztalra a Gunsos srácok, nem keveset és nekem aza véleményem, hogy megteheteik, aki kiváncsi rájuk az úgyis megnézi, aki meg nyafog, meg aszonnya h fütyülős, meg terminátoros nóta, az jobb ha otthon marad Guns koncert idején.:)))
"Hozzáfűznivalóm Sambora bá'hoz, ha már szóba jött, kaptam mostanában egy halom Bon Jovi ritkaságot, mint azt már említette 1x, van köztük egy olyan, hogy a New Jersey demoi. Hmm na most azon van egy dal, aminek az a címe h Rosie na mármost mikor meghallgattam, akkor tudatosult, h ez ufgyanaz, mint ami később kijött a Stranger in this Town albumon, ami ugyebár évekkel későbbi, mint a Jovi New Jersey-e."
Az a Rosie, ami hangról hangra egyébként a KISS Hide your heart-ja, gondolom, ahogy Bonnie Tylernek, úgy Joviéknak is eladta Desmond Child a dalt...
A temérdek zsetonból, ami a slágerek után befolyt, volt miből. Azért félelmetes, hogy Desmond Child mennyi slágert írt...Lehet, hogy külön fejezetet érdemelne a blogon...
De csak mint slágergyáros, mert a lemeze az nekem nagyon nem jött be. Mindenkinek megírogatta a hatalmas gigaslágereket, a saját lemezére meg nem:)) vannak ilyenek, lehet h csak unalomból adta ki a lemezt:))
Jut eszembe akartam tegnaíp is kérdezni Magyarockról is lesz szösszenet, vagy csak a külföldiek motiválnak?:)) Nem mintha elégedetlen lennék, mertt nagyon jó a blog, csak kérdeztem.:))
NA én mint rock zene szerető:)ac-villám,szerintem alap. lehet szeretni nem szeretni az egysikusága( hu de bonyolult szó :) )miatt de kötelező meghallgatni .Én mind a mai napig egy héten min egyszer átrágom magam valamelyik lemezükön.És igen :) jól esik.
Guns.ismételném magam de nem teszem .2x-láttam élöben és a sok negativum mellet élvezetem.Bárki bármit ir vagy gondol letettek annyit az asztalra hogy a legnagyobbak közé emelkedjenek.Viszont annyira nem várom a chine-izét,mert nem sok jót igér.Sajnos.
Na a deep purple -l bajaban vagyok .Valahogy nem jön be pedig eszetlen muzsikos tömkelege fordult meg benne.Nem emlitenén a fehérkigyós hapsit mert már csorog is a nyálam,pedig hol van még julius közepe.
Metllica no comment,de élőben fergeteges,és tökéletes
a "mi józsink"meg a dallamos rockzene máig csillogó ékköve,magával hordozva a zeneipar összes jó és rossz tulajdonságát.Ugye az a bizonyos puncsostál amibe valaki mindig belepisál. Ha ezeket nem nézem mert nem akarom akkor perfect:)
Hat igen, a Welcome to the Jungle-t valahogy nem tudom megunni. Ha a Sweet Child es Paradise City elkezdodik a radion, mar tekerem is tovabb a kovetkezo adora, mert mar annyiszor hallottam ezeket. De a WTTJ a mai napig feltekerem.
Elolvastam Slash oneletrajzat is. Nagyon jo konyv volt, iszonyu szorakoztato volt es tok jo volt egy belatast nyerni abba a gepezetbe, amit GNR-nak neveznek. De azert a platinalemezek, stadionos turnek, etb ellenere nem akarnak Slash-sel helyett cserelni. A sracnak nagyon komoly alkohol es drog problemai voltak!
"You know where you are? You're in the Jungle, Baby! You're gonna DIIIIIIIIIEEEEEEEEE! ! ! !"
