Tegnap este, párommal Tankcsapda koncerten voltunk. A felvezetés kifejezetten rendhagyóra sikeredett, lévén a PeCsa sörözőjéban izgultam végig az olasz-román EB- meccset. Az igazság az, hogy nem igazán voltam ráhangolódva erre a koncertre, több okból sem, mégis jó hangulatban távoztunk a műsor végén. Hogy miért, az a tovább után kiderül.


Ahogy már említettem, eleve nem fűlött a fogam egy TCS koncerthez. Hozzájött ehhez, hogy kedvenc olaszaimért is izgulnom kellett, és ennek tetejébe még pocsék idő is igérkezett. Lényeg, hogy a meccset jelző hármas sípszó végén, finoman fogalmazva is morcosan indultunk el a bejárattól mintegy 150 méterre kígyózó sor végére, hogy kezdés előtt 10 perccel bejussunk a szabadtéri színpad elé. És akkor itt engedtessék meg egy kis mérgelődés. Magyarázza el nekem valaki, hogy ha két pénztár van nyitva, akkor miért csak az egyikben lehet a szabadtéri koncertre jegyet venni? És miért kell félórákat sorban állni azért, hogy bejusson az ember a bulira? Nem nagyképűzni szeretnék, de Bécsben, a májusi KISS koncerten cirka  húszezer embert engedtek be pillanatok alatt a Stadthalléba, kultúrált körülmények közt. Ott miért lehet megoldani, itt miért nem?
Mindegy, végülis bejutottunk, pont kezdésre, relatíve jó helyre álltunk, kezdődött a műsor. Ahogy az jó magyar szokás szerint illik, pocsék hangzás jellemezte az első három-négy számot, majd lassan helyükre álltak a potméterek, bemelegedtek az izmok és a hangszalagok is. Nem akarok tételes setlistet felsorolni, egyrészt mert nem vágom az egészet, másrészt meg nem is emiatt írok. Annyit azért elárulok, hogy nekem nagyon tetszett, hogy jópár régi dalt elővettek a Punk n' Roll és a Legjobb méreg idejéből, amiket túl sűrűn nem játszanak. Ezért piros pont jár!
Tetszett nagyon az egész körítés, kivetítő, piró, fények, kamerák, tényleg nem gyakoriak ezek magyar rockzenekaroktól. Az egyész TCS-üzem kezdi magára ölteni a jó értelemben vett rockbiznisz jellemzőit. Merchandising kicsiknek, nagyoknak - még kisfiam is kapott egy zenekari logóval díszített pólót :o). Szóval, egy profin megcsinált, mégis hiteles zenekarral állunk szemben. És itt jön az, ami kiemeli őket a híg fos tengeréből. Tény, Lukács nem tud énekelni, ahogy pl. az Azt mondom állj refrénjét gyilkolja koncerten, az rettenetes. Az is tény, hogy  Fejes rengetegszer az erdőben járkál, sokszor alig talál ki a maga által kitalált díszítésekből. Tény, hogy Cseresznye sem egy Zakk Wylde, bármennyire is szeretne az lenni. És mégis, ők hárman valami olyan kisugárzással adják elő dalaikat, amitől megőrülnek az emberek. Lukács remekül irányítja a csapatot a honi rockélet zűrös útvesztőiben, teszi ezt úgy, hogy hiteles tud maradni. És ez nagyon nagy szó!
Úgy ment el a tegnapi koncert, hogy fenti hiányosságok folyamatosan jelen voltak, mégis senkit sem érdekelt, mert mindezek ellenére olyan mértékben áramlott a színpadról a pozitív energia, hogy még én is mosolyogva dúdolgattam a dalokat, pedig én hajlamos vagyok sznob módon húzni a számat, ha nem tetszik a hangzás vagy egyebek. És ez a legfontosabb az egészben. Mivel legalább akkora divat leszólni a TCS-t, mint szeretni őket, ezért az őket savazóknak egy dolgot tudok mondani: respekt jár nekik azért, mert rockzenekarként idáig jutottak, mert rockzenekarként nem csak azon keseregnek, hogy milyen szar is a rockerélet, hanem adni akarnak valamit a rajongóiknak, gondolkodóba ejteni őket olyan dolgokról, amiken talán maguktól sosem tennék.
Még egy dolog. Tegnap az Adjon az ég dalt Lukács a héten Afganisztánban elesett magyar katona emlékének ajánlotta. Erre a nézőtéren egyből felharsant a ria-ria-Hungária, Lukács nagyon helyesen nem figyelt erre, hanem egyből elkezdte a dalt játszani. Mai, agyonpolitizált országunkban semmi keresnivalója ilyen dolgoknak egy rockkoncerten - szerintem. A rock határokon és nemzeteken átívelő műfaj, ami nem éket, hanem hidat ver az emberek között.
Egy szó, mint száz, jó koncert volt a tegnapi, soha rosszabb péntek estét! Leszámítva a kitartóan fújó, hideg szelet, nagyon jól éreztük magunkat!