Miután lecsillapodtak a kedélyek a keddi Queensryche koncert után, ismét egy adag rockzene, a legjobbak közül. Úgy hozta a sors, hogy ma a filmzenék dominálnak, de nem maradhat el a rock and roll bibircsókos szívtiprója sem. Ezenfelül szóba kerül még egy két évvel ezelőtti felhőszakadás és július huszonegyedike is.
Survivor - Eye of the tiger
Erős kezdésként jöjjön az isten tudja hanyadik Rocky zenéje. Gyerekfejjel is sokat hallottam ezt a dalt, hiszen mind a TV, mind a rádió előszeretettel adta le, de nagy kedvencem akkortájt lett, mikor elindult a Rockkalapács, és a dal kezdő hangjai alkották a műsor főcímzenéjét is. Jim Peterikék nagyon eltalálták ezt a szoft-rock megaslágert, hiszen minden sterilitása mellett lüktető a dal ritmusa és a refrént, ugye nem kell magyarázni. Nevezett úriember manapság egyébként Pride of Lions nevezetű bandájával nyomul. Akinek a Survivor munkássága bejön, sőt, akinek az Eye of the tiger bejön (igen, egy nóta alapján is merem ajánlani), az élvezni fogja a PoL muzsikáját is.
Asszem egyébként a Rocky 3. részében volt, de már régen láttam...
Megadeth - No more Mr. Nice Guy
Ezt az eredetileg Alice Cooper nótát Dave Mustaine-ék a Shocker című, Wes Craven által rendezett, erősen B-kategóriás, Freddie Krueger utánérzéshez készítették. Aki vonzódik ezekhez, az remekül fog szórakozni, engem elsősorban megnevettet a sztori, viszont iszonyat nagy zenék vannak a filmben, a producer valami Desmond Chil nevezetű figura volt...Mai füllel furcsa, hogy a Megadeth ilyen nótát játszott, de azért a nyolcvanas évek végén bizony sok rockos vonás volt felfedezhető a zenéjükben. Nem mellékesen annyira megtetszett nekik ez a "mellékállás", hogy később több filmhez is írtak még dalokat. A klip nekem nagyon tetszik, egyik kedvencem. Mustaine egyszer azt nyilatkozta, hogy a rendezőnővel nagyon nem jöttek ki, mert a csaj közölte, hogy a metálzene szar, esatöbbi, ésatöbbi. Erre az újságíró megkérdezte, miért rendezte akkor mégis ő a klipet? A sommás válasz ennyi volt: "Mert jók a mellei!" No comment.
Whitesnake - Is this love
David Coverdale a hetvenes évek elején csatlakozott, az akkor már sztárcsapatnak számító Deep Purple-höz, ahol szépen meg is alapozta hírnevét olyan klasszikusok eléneklésével, mint a Burn (feat. Glenn Hughes, előtte is hajoljunk meg), a Mistreated vagy éppen a Stormbringer. Az évtized második fele azonban már saját csapata élén találja, melyet előbb David Coverdale's Whitesnake-nek, később némileg szerényebben Whitesnake-nek keresztelt el. Bluesos, hard rockos muzsikájukkal szép sikereket értek el, de az amerikai kontinens meghódítása nem akart összejönni. Egészen 1987-ig kellett erre várni. A hard rock történelem mai napig egyik legjobban respektált korongját készítette el akkor a teljesen kicserélődött banda. Tölteléknóta nélkül, hibátlanul sorakoznak a dalok egymás után, közülük is kiemelkedik az a ballada, ami a mai napig is hallható a rádiókban. Ahhoz, hogy egy ilyen érzelmes, mégsem nyálas, ezzel együtt csodaszép dal megszülessen, kellett John Sykes és kellett Mr. Coverdale. Ahhoz képest, hogy a lemez előtt torokműtétje volt neki, nem is rossz, igaz? Reméljük, július 21.-én nem lesz Budapesten felhőszakadás és akkor élőben is mehallgathatjuk ezt a dalt!
Motörhead - Ace of spades
A brit trió sosem arról volt híres, hogy túlkomplikálják a dolgokat. Legyen pia, legyenek csajon, működjön az erősítő, a többi majd jön magától. És milyen igazuk van! Sokat gondolkoztam azon, hogy minek köszönheti sikerét Lemmy és csapata, de racionális magyarázatot nem tudnék rá adni. Egy dolog biztos: megalkuvást nem tűrve, hitelesen tolták le az elmúlt cirka harminc évet úgy, hogy sosem csináltak mást, csak nyomták a rockandrollt. Az Ace of spades is lassan három évtizede fekszik a rockzene pókerasztalán, de még mindig nem akadt olyan lap, ami ütni tudta volna.
Guns n Roses: You could be mine
Az úgynevezett terminátoros-dal. Egy mai napig iskolának számító filmhez készült, mai napig iskolának számító dal. Félelmetes, hogy '91-ben mekkora médiafelhajtás előzte meg, mind a T2, mind a UYI lemezek megjelenését. Úgy rémlik, augusztusban kezdték el a filmet vetíteni és kora ősszel jelent meg a dupla-dupla lemez, és ez volt az első klipnóta hozzá. Bár ebben nem vagyok 100%-ban biztos, valamiért a Civil war bezavar a képbe...
Lényeg, hogy mindkettő iszonyat siker lett. A Guns bekerült a leges-legnagyobbak közé, aztán szépen ki is focizták magukat onnan - de ez valahol törvényszerű is volt. Ezzel szemben, a Terminator-saga sikere folytatódott, egy közepesen gyenge harmadik résszel ugyan megpróbálták ezt is lerombolni, de hála istennek, az Egyesült Államokban már vetített Terminator: The Sarah Connor Chronichles sorozatta ismét jó útra tértek, csak ajánlani tudom minden kibernetikus organizmus és mimetikus polialloid rajongónak. I'll be back!