Tegnaptól végre die-hard MEX rajongónak mondhatom magamat: megvan a "legendás", Senki és semmi címmel, majd' két évtizede kiadott, legeslegelső MEX lemez.
A cédéhez egy internetes aukción jutottam hozzá, sajnos, borító nélkül, viszont teljesen új állapotban. Egy lemezbolt felszámolásából maradt vissza jópár őskövület, közte ez az elfeleledett gyöngyszem is.
Először arra gondoltam, hogy összedobok róla egy ismertetőt, de aztán leesett, hogy vicces lenne recenziót írni, egy azóta már megszűnt zenekar 17 éves debütálásról. Így csak pár gondolatot karcolnék a monitorra. Ami a legfontosabb: aki a megszokott Metal Machine Musicot várja, az csalódni fog. Aki viszont imádja ZVG dallamvilágát és emellett kedveli az igényesen előadott, izléses, néhol a progresszivitás és a westcoast határait is súroló, HARD ROCK (így nagybetűvel) muzsikát, annak felejthetetlen perceket szerezhet a korong. Akadnak olyan részek, ahol olyan feelingem volt, hogy ha teszem azt a Dominici-korszakos Dream Theater megturnéztatta volna Európában a When dream... albumot, akkor remek vendégzenekar lett volna ez a MEX.
Egyszóval remek kis anyag ez, jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek!
