You wanted the best, you got the best, the hottest tribute band of the world: Kiss Forever Band!

Szombat este 1/4 12 tájban harsant a fenti csatakiáltás a Wigwamban, majd a Deuce-szal elkezdődött a KFB 13. szülinapi koncertje, amire még magától Pót Stanleytől is kaptam meghívót!

Aki volt már a KFB koncertjein, pontosan tudja, hogy mit várhat egy bulitól, így ezúttal sem csalódhatott senki a zenekar produkciójában. A setlist, egy-két meglepetéstől eltekintve, boritékolható volt, csakúgy, mint a show-elemek és a kosztümök. A csapat ezúttal is a Love gun-érát idézte kinézetben, és a dalok zöme is a hetvenes éveket idézte (Love gun, Black diamond, Let me go Rock and roll, stb.). Nem hiányozhatott Pocky Demon tűzfújása és vérköpése, Zoli Ace szikraesőt lövellő gitárja és Catman Beth-je sem, ahogy elmaradhatatlan volt a kisebb pirotechnikai bemutató is. Számomra az est fénypontja az egyik meglepetés, a Parasite volt, de hatalmas élmény volt a Lick it up metálos előadása Kiss Zoli tolmácsolásában is. Szívesen meghallgatnék tőle néhány súlyosabb tételt is, teszem azt az Unholyt vagy a Creatures of the nightot.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem Váry "Tarchild-Pót Stanley-Marci" Zolit is, aki óriási frontember, remekül adja elő a Stanleyre jellemző felkonfokat és gesztusokat (a hajbabrálás zseniálisan megy, összetéveszthető simán az eredetivel), és pompásan kommunikál a közönséggel is. Ezúttal sem volt ezzel probléma, bár meg kell jegyeznem, hogy ezen az estén a Wigwam nem volt a legalkalmasabb hely ehhez a koncerthez - valahogy végig azt éreztem, hogy 80-100 embert leszámítva nagyon nincs egymásra hangolódva helyszín (értsd személyzet és vendégek együtt) és zenekar, de mégegyszer mondom, ez legkisebb mértékben sem a csapat hibája volt, hiszen a Kiss Forever Band ezúttal sem tudott hibázni és profi, színvonalas, szórakoztató koncertet adtak!

Remélem, még legalább újabb 13 évig hallgathatjuk a srácokat!