Örömteli, egyszersmint embert próbáló feladatom van ebben a posztban. Egy olyan lemezről írok, amihez -ha csak közvetve is, de- sok szállal kötődöm. Így nem is tudom, mennyire lenne hiteles akár ilyen, akár olyan jellegű megjegyzésekkel jellemeznem az albumot. Bár, ha jobban belegondolok ez már nem ugyanaz a csapat, amit 2004-ben elhagytam.
Egyrészt a tagság egy része azóta kicserélődött - noha a dalok jellemzően ugyanazon emberek által keltek életre, leszámítva persze az éneket. Nem tudom, mennyire lenne álszerénység, ha kijelenteném, hogy Ágoston képbe kerülése nagyot lendített a bandán, de az tény, hogy sokkal szélesebb spektrumon mozognak az énektémák, mint a régebbi daloknál.
Stílusilag ismét egy újabb szintre jutott egyébként a csapat, össze sem hasonlítható a régebbi anyagokkal, mégis tipikus dethroners. Aki ismeri a TománG - Adamskij - RokkerZs triót, az tudja, miről beszélek. A dobtémák hagyományosan igényesek és ne felejtsük el Liszt billentyűjátékát sem - az egyik legjobb ma az országban!
Mielőtt pár szót ejtenék a dalokról is, el kell áruljam, ez a stílus nem az én világom már. Jóllehet felfedezhetőek továbbra is gótikus elemek a dallamokban, ez már egy komplex metál lemez, ezen belül is az agyasabb fajtából. Le is fáradtam rendesen, mire először végighallgattam. Na nem azért, mert gyengék a dalok, sőt. Inkább azt mondanám, vannak jó számok a nagyon jók mellett. Külön kiemelném a Heritage, a First to fall, a Refurbished és a Freewill dalokat, utóbbihoz klip is készült.
Aki szereti az igényes, komplex muzsikát az tegyen egy próbát a lemezzel, nem hinném, hogy csalódás éri majd. Én meg drukkolok nekik tovább, hogy végre összejöjjön az, amiről tíz éve annyit álmodoztunk!
