Nem könnyű feladat értékelni a Queensryche legújabb alkotását, az American soldier albumot. Azt ugye nem kell magyarázni, hogy a QR rajongók szinte kivétel nélkül a korai lemezek (értsd: Empire-ig bezárólag) hatására szerelmesedtek bele Geoff Tate-ék muzsikájába. Az úgyszintén…

A Títör, ugyebár hatalmas kedvenc nálam, bár rajongásom tárgyát inkább képezik korai albumaik, mint a mostaniak. Hogy egészen pontos legyek, az Images & Words-től a Six degrees-ig bezárólag. A Train nekem -egykét dalt leszámítva- kicsit uncsi, ahogy a Chaos lemez is. Az…

Noha fénykorában, a '90-es évek elején ki nem állhattam a grunge-ot, azért az tagadhatatlan, hogy megkerülhetetlen, amit egynémely csapata letett az asztalra. Kapásból mindenki a Nirvana-t vagy a Pearl Jam-et dobná be, ha grunge-ról hall, később beszélek róluk is, most azonban az…

Alice Cooper neve fogalom a rockzenében. A hetvenes évek elejétől, idestova negyven éve jelen van a nagy cirkuszban, megannyi alapmű fűzödik a nevéhez. Sokáig tartana felsorolni mindent a School's out-tól kezdve a Feed my Frankenstein-ig vagy a Lost in America-ig. Számomra mégis az…

Pár poszttal lejjebb már méltattam a finn csoda Amorphis munkásságát. Az akkori sorokból azt hiszem, világosan kiderült, milyen sokat is jelent számomra a zenekar munkássága. Az egyik dolog, amit mélységesen tisztelek bennük, hogy minden egyes lemezük olyan, hogy azt hiszem, ennél…