Úgy látszik, itt egy komplett hónap kimaradt, meg még egy jó rész augusztusból is - hát ez így jött össze. Persze, hivatkozhatnék munkára (amiből ténlyeg sok volt) meg az időre (amiből viszont kevés), de az igazság az, hogy lusta voltam ide irogatni.

Pedig voltak ötletmorzsáim, amiből lehetett volna egy-két posztot összetákolni, de az ihlet hiányzott hozzá. No nem mondom, hogy most homlokon csókolt a múzsa, de azért lesz pár dolog, amit az elkövetkezendő napokban, legalábbis terveim szerint, megosztok veletek.

Az első és mostanság a legfontosabb, zenével kapcsolatos dolog az életemben, hogy hat és fél év szünet után ismét zenekarosdit fogunk játszani a barátaimmal. Hogy azért ne nézzetek teljesen hülyének elmondom, hogy nem saját örömünket és bánatunkat szeretnénk szónikus fomában a világra zúdítani, hanem hódolva nagy kedvencünknek, a Paradise Lostnak, a manapság oly' divatos, tribute zenekar formájában tervezünk zajongani.

Az első próbákon túl vagyunk, mondhatni nagyon együtt a csapat, tényleg soha ilyen jó formában nem játszott egyikünk sem, ésatöbbi, ésatöbbi :). De ez nem is baj, hiszen alig több, mint két hét múlva megmérettetünk a közönség előtt is, vagyis nincs sok időnk arra, hogy csúcsformába hozzuk magunkat.

A végére egy kép a csapatról és egy flyer a koncertről.