Ezt a dalt ezer éve nem hallottam, de ma beleakadtam a youtubeon és két dolog jutott róla eszembe:

- kevés nóta van, amire ennyit ugráltam otthon a kanapén léggitárral, miközben ordított a magnóból a trágya minőségű, huszadszor másolt polimer

- ez volt az első ráeszmélésem a magyar zenekarok (igen, nem elírás) akkori leleményes dalszerzési trükkjeire. Hiába, könnyű volt azoknak, akik a nyolcvanas években nyugati lemezekhez jutottak, mert rajtuk kívül senki sem ismerte ezeket és el lehetett adni sajátként is...

Ha már belementem a témába, akkor elárulom, mire is gondoltam. de előbb még egy dal, hogy teljesebb legyen a kép.

És akkor jöjjön az a hazai klasszikus, amihez múzsaként szolgáltak fentiek:

\m/