Amikor küzdesz a teremben, hogy csak még egyszer, meg még egyszer a fejed fölött legyen az a súly. Hogy szimplán túléld a karod remegését és ne zuhanjon a vasrúd a mellkasodra, ráadásul az izzadság is épp a szemedet csípi. És akkor jön ez a dal, és erőt ad az utolsó…

Szeretném azt hinni, hogy jó apa vagyok. Hogy soha nem ihletek olyan dalt, mint a QR fantasztikus lassúja. Hát nem furcsa, milyen gondolatok járnak az ember fejében a faterja születésnapján?

Jó ebédhez szól a diszkómetál

...hanem a hatalom nélküli rend. Ettől függetlenül egyre erősebb bennem a feeling, hogy Lukácséknak kéne vagy két év, totál TCS-mentes szünet. Laci nősüljön meg, legyen apuka, töltődjön fel és aztán írjanak ismét fasza punk n' roll dalokat és az utolsó két lemezt meg…

Van egy dal, ami nélkül talán ez a blog sem lenne. 12-13 évesen még nem volt egyértelmű, hogy én rock- és metalrajongó leszek. Hallgattam az akkori popikonokat is, az akkori slágereket, amiket a szkájcsenelen meg az emtívín zúdult ránk. Persze, a nagy kedvencek már akkor is…