Nem volt egyszerű. Megdolgoztam érte, hogy végére érjek ennek az alig 170 oldalnak, mely elolvasása -állítólag- kötelező minden sci-fi rajongónak. Nem a történettel volt baj, talán csak a stílus okozta mindezt, a hetvenes évek elejének szovjet szocializáltsága, ahogy elképzelte a nyugati világot és saját elmaradottságába ágyazta, meglocsolva bőséges elidegenedéssel és az ismeretlentől való félelemmel. Egyszóval nehéz és embert próbáló volt számomra a STALKER olvasása, majd elérkezett a pont, ahol értelmet nyert mindaz, amin addig keresztülmentünk - pusztán csak azért, hogy az utolsó oldalak, a "húsdaráló" még elevenebben tépjen belénk. Mert lehet, hogy  első olvasatra a történet azokról a kalandorokról szól, kik életük kockáztatásával osonnak be a Zónákba, ezekre az elhagyatott helyekre, ahol a Látogatás után az idegenek csak pusztulást és sötét titkokat hagytak maguk után - de a kérdés valójában csak annyi: mit kivánnál a kívánsággéptől, ha bármit kívánhatnál?

Kérdés, megannyi kérdés ezután a könyv után, amin jól el lehet agyalni. Kellett ez nekem? Naná, így utólag már biztos vagyok benne! :)