Az évek múlásával egyre kevesebb időt töltök számítógépes játékokkal. Néha egy kis Football Manager, esetleg pár óra focimeccs kisfiammal a konzolon és ezzel kifújt. Akad azonban egy sorozat, mely utolsó része is már tíz éve, hogy megjelent és mégis, az én szememben ez a játékok játéka.

A Baldur's Gate első fejezete 1998-ban látott napvilágot és azóta töretlen és legendás népszerűségnek örvend a rajongók közt. Az RPG-k alfája és omegája, mely a lehető legrealisztikusabban adja vissza a Forgotten Realms világát. Próbáltam előtte és utána is szerepjátékot játszani gépen, de ez a széria az első és egyetlen, melynél tényleg nem húzza egyetlen RPG-fan sem a száját.

A történet epikus és szerteágazó. Főhősünk, származásáról mit sem sejtve él a kardparti Candlekeep városában. Egy nap Gorion, a nevelőapja különös veszélyekre hívja fel figyelmét és megkéri, készüljön fel, mert útra kell kelniük hősünk biztonsága érdekében. A város körüli erdőkben azonban egy félelmetes alak támadja meg őket. Bár Gorion hősiesen küzd, hogy nevelt fia életét védje, alulmarad Sarevokkal szemben, karakterünk pedig az erdőbe menekül. Itt kezdődik a saga, mely összesen négy részen keresztül meséli el egy isteni színjáték szereplőinek sorsát.

Minimum 60 óra körüli játékidő kell csak a történet fősodrának végigjátszásához [az első részről beszélek], de a kiegészítő mellék küldetésekkel együtt ez simán a duplájára is emelkedhet. Hatfős csapatunkhoz annyi és olyan NPC-t azaz mellékszereplőt [igazából nem-játékos karakter, de rengeteg helyzetben nekünk kell őket is dirigálnunk] veszünk be, amennyit csak szeretnénk, de vigyázzunk, mert sokan vagy csak párban csatlakoznak, vagy pedig bizonyos személyek jelenlétekor egyáltalán nem óhajtanak társulni. És aztán jó társaságunk élén lehet haladni előre a történet egyre kuszálódó szálai között, hogy rájöjjünk arra, kik és miért is szeretnék, hogy főhősünk beadja a kulcsot.

Hogy miért is beszélek egy 15 éves játékról? Nos tavaly év végén megjelent a Baldur's Gate Enhanced Edition, mely az első részt és a hozzá tartozó kiegészítőt szedte ráncba grafikailag, minden mást érintetlenül hagyva. Ebben a hónapban pedig a boltokba kerül a második rész, szintén annak kiegészítőjével együtt, ugyanilyen Enhanced Edition formátumban. Nyilván ilyenkor az embert elkapja a bugi, hogy nekiveselkedjen még egyszer az egésznek - ha nem mondtam volna, nincs két egyforma végigjátszás, annyira szerteágazó az egész történet. A konklúzió persze jó esetben mindig ugyanaz és happy end - vagy mégsem?:)

Nem mellékesen pedig azért is lenne jó, ha minél többen beszereznék az új verziókat, mert a felújítást végző kiadó az első két rész sikerétől tette függővé, hogy belevág-e a 10 éve várva-várt harmadik rész elkészítésébe...