Na igen, a Dirty Dancing. Nem mondanám, hogy a kedvenceim közé tartozik, de annak az időszaknak a megkerülhetetlen darabja, amikor zeneileg szocializálódni kezdtem. Ráadásul Patrick Swayze dala, ciki vagy sem, de mindig is tetszett. Ez a feldolgozás pedig szerintem méltó tisztelgés az idén öt éve elhunyt színész emléke előtt.

 Különben is, Babyt senki sem ültetheti a sarokba! :)

Egy teljesen lényegtelen miniposzt arról, hogy most akkor tudatos vagy sem kiválasztani azt a cédét, aminek Taste of Heaven a címe, aztán nekiállni a világ egyik legjobb jégkrémének és pont a címadónál odaérni a legfinomabb ízhez? 

Amúgy meg ez is Soto, igazán játszhatna Takarát is a májusi besztof-szülinapi buliján!

Igen, megint skandináv krimi. Könyv és film is egyszerre.

Jussi-Adler Olsen Q-ügyosztály történetei, bár nem rejtik magukban mindazt a különleges varázst, amit Jo Nesbø csempészett műveibe, azért igen izgalmas olvasmányok. Mi sem természetesebb, hogy a főszereplő itt is egy antiszociális nyomozó, csődtömeg magánélettel, akit egy éppen induló rendőrségi elfekvő csoport élére neveznek ki. Itt kerül a kezeibe egy öt évvel korábban eltűnt politikusnő aktája, aki minden gyanú szerint öngyilkos lett - egyedül Carl Mörck csőrét piszkálja a sok logikátlanság e magyarázat mögött.

A Q-ügyosztály sorozatnak eddig négy része jelent meg magyarul, ebből kettőt olvastam én is. A Nyomtalanul az első történet, nekem jobban is tetszett, mint az utána következő Fácángyilkosok. A további kötetekről nem tudok egyelőre nyilatkozni, de rajta vannak a listámon. Viszont most itt a film, főszerepben a Forbrydelsen harmadik évadából megismert Nikolaj Lie Kass-szal, és mit tesz isten, pont a héten lesz a bemutatója a hazai mozikban.

A könyv és a trailer ismeretében meglepne, ha a skandináv krimik rajongói csalódnának benne.

A sok-sok bírálat után, melyet a Metallica azért kapott, mert unalomig ismételt dalokkal pakolta tele setlistjeit, a friscói srácok kitalálták, hogy az idei nyári turnéra megszavaztatják a közönséget. Akinek elege van már az Enter sandmanből, inkább kimegy sörért One alatt vagy kiütéseket kap a Seek & Destroytól, annak itt a lehetőség, megírhatja kívánságait és a legtöbb szavazatot kapott nóták kerülnek a programba.

Nem fogjátok kitalálni, milyen dalokat szavaztak be a kiéhezett fanok: persze, hogy a szokásos választék lesz megint terítéken. De Jamesék most már mondhatják a fanyalgóknak, ti kértétek, megkapjátok.

Ennek apropóján a mai Top10 legyen tíz olyan Metallica-dal, amit én szívesen vennék egy koncerten. Némelyikhez volt már szerencsém élőben. akad olyan is, amire még várnom kell. Nem egyértelműen besztof (pedig majdnem), de nekem mindegyik nagyon kedves valamiért.

Tovább folytatva a múlt héten elkezdett sorozatot, ezúttal a csak Európában, Ausztráliában és Japánban megjelent Killers válogatáslemezen hallható négy dal jön. Az európai változaton 12 dal hallható, az ausztrál és japán verziókra plusz két-két nóta (Talk to me/Escape from the island és a Shandi) is felkerült. Szerintem nem ez a legjobb bestof, amit a KISS kiadott, érződik rajta a kényszerűség, a kiadó nyomása a The Elder sikertelensége után. A borítóról pláne jobb nem beszélni. A négy dal ettől függetlenül nem rossz, egyfajta átmenet a Dynasty/Unmasked-korszak és a súlyosabb irányvonal között.